Bodnár Tamás - Tóth Péter: Borsod vármegye adózása a török korban - Borsodi Levéltári Füzetek 44. (Miskolc, 2005)

Az 1596. évi vizsgálat

Épületre való fát olykor ténylegesen adtak 30 karót, olykor fizettek 16 forintot. Mézet és vajat nem adtak rendszeresen, hanem csak ajándékként ajánlották fel. És sokféleképpen szolgáltak is. Ostoros helységnek a velük szomszédos szőlőhegye után az ott birtokolt szőleik dézsmája gyanánt megállapodás szerint minden esztendőben 100 forintot fizetnek. Mindezekkel kapcsolatban panaszkodnak, hogy jóllehet évenként valló fizetést tesznek, mégis, mivel igen közeli szomszédságban vannak az egri várhoz, a sok-sok portyázásban a törökök néhány alkalommal az összes marhájukat elhajtották, sőt igen sok embert el is hurcoltak, egyáltalán nem véve tekintetbe, hogy adót fizetnek nekik. Ennek következtében annyira megfogyatkoztak mind az emberek, mind pedig a jószágok számában és mindenféle javaikban is, hogy most már, jóllehet a törökök eleget és fölösen hitegetik és szólítgatják fel őket új megállapodásra, s rendelik, ígérik és ajánlják nekik a fejadó és más fizetések csökkentését, fizetni ugyanis nem tudnak és már semmijük nincsen, amit fizessenek. Éjjel és nappal igen nagy félelemben, virrasztással és őrködéssel kénytelenek magukat védelmezni, szinte minden pillanatban várva az ellenség általi pusztítást és gyújtogatást. A földesúrnak minden egyes telkes jobbágy éves adót ad fejenként 1 forintot és 36 dénárt, három tyúkot, 3 dénár értékben kenyeret és hat tojást. A borból és a vetésekből tizedet adnak. Szolgálnak is minden módon a szükséges dolgokban. A sertések dézsmája gyanánt valamikor esztendőnként 12 forintot adtak, most tizenkét hízott ártányt kényszerülnek adni. A méhrajokból tizedet adnak.