Tóth Péter: Két tanulmány és válogatott források Szirma történetéhez - Borsodi Levéltári Füzetek 43. (Miskolc, 2004)
TANULMÁNYOK
a korabeli iratokból rekonstruálható leszármazási rend között jelentős eltérés tapasztalható - ezt az eltérést azonban bízvást írhatjuk a hagyomány bizonytalanságának a számlájára. Ez lehet az oka annak, hogy Szirmay Márk, akiről két hiteles forrás is szól, eltűnt a hagyományból, ahol helyette a Balázs név szerepel - a hagyományozás mechanizmusa alapján azt tételezhetjük fel, hogy ez a Balázs talán Márk őse (apja vagy nagyapja) lehetett. Lényegesebb probléma azonban, hogy a rekonstrukcióhoz felhasznált eredeti oklevelek adatai sem mentesek az ellentmondásoktól. Ezek közül a legfontosabb az, hogy a korszak két, komoly karriert befutó alakjának, Szirmay Györgynek és Szirmay Péternek a kapcsolata nem egyértelmű: egyes oklevelek testvéreknek, mások pedig unokatestvéreknek mondják őket. (Érdekes módon a grófi rang adománylevele is úgy tudja, hogy testvérek - ennek hitelét azonban gyengíti, hogy azt a Jánost is a testvérüknek mondja, aki biztosan nem az és akinek pontosan kijelölhető a helye a rekonstruált családfán.) Azt kell tehát mondanunk, hogy adataink hiányossága és bizonytalansága miatt a Szirmay család első néhány nemzedéke jelenleg nem rekonstruálható pontosan. Ugyanakkor tény, hogy már a XIV. század végén eléggé sok ágra bomolva jelenik meg a család, s ennek alapján joggal feltételezhetjük: közös ősüknek több nemzedékkel korábban kellett élnie. Ami a továbbiakat illeti: mint láttuk, a család legtöbb tagja a XV. században eltűnik a szemünk elől és Antal fia Ambrus az, aki - legalábbis Szirma birtoklása tekintetében - tovább viszi a családot, azaz az ő leszármazottai maradnak településünk birtokosai a következő században. Lássuk most ezek leszármazását:
