Tóth Péter: Két tanulmány és válogatott források Szirma történetéhez - Borsodi Levéltári Füzetek 43. (Miskolc, 2004)

TANULMÁNYOK

udvarban. 1687-ben előbb a királyi kúria törvényszékének, majd a nádori törvényszéknek lett az ítélőmestere - ez utóbbi tisztségében szolgált a kiváltságlevél kiadásának az idején is. Tevékenységének köszönhetően kiérdemelte a tanácsosi címet és 1693-ban a király bárói rangra emelte fogadott fiával, Szirmay Tamással együtt. Szirmay István az országban a minap dúló mozgalmak - azaz a Rákóczi-szabadságharc - idején is hűséget tanúsított a király iránt: újra és újra megkísérelte lecsendesíteni a felkelést és megbékíteni a lelkeket, a saját költségén hadifoglyokat váltott ki és adta nekik vissza a szabadságukat, s királyi küldöttként a saját költségén tárgyalt a felkelőkkel és hajtott végre más fontos megbízatásokat. Eddig a XVIII. század elején élt érdekeltek által készített rekonstrukció, amely kétségkívül sokat merített a családi hagyományból; annak is fennáll azonban a gyanúja, hogy a hagyomány által homályban hagyott részleteket a családtagok maguk pótolták - nem a megtévesztés, vagy a hamisítás céljából, de mégis csak - a képzelet segítségével. Feladatunk tehát, hogy megkíséreljük a hiteles oklevelek alapján rekonstruálni a család történetét és összevetni mindazzal, amit a hagyomány mentett át az utókorra és amit fentebb közreadtunk. Lássuk tehát most ennek a célnak az érdekében a rendelkezésünkre álló okleveles forrásokat. Amint említettük, a család első képviselője Szirmay Márk, aki 1343-ban a Makrancziak megbízottjaként szerepel egy Heves vármegyei ügyben.

6 Ezután több, mint három évtizeden keresztül nincsenek adataink a család tagjairól, míg 1376-ban fel nem tűnik Szirmay Pál és Szirmay Domonkos, valamint rokonuk, Szirmay Simon neve, akik ekkor Sajópetri kegyuraival kerültek vitába a Szirma leányegyházban tartandó misék rendjé6 Györffy György, 1963—1998. I. kötet, 808. p.