Tóth Péter: Két tanulmány és válogatott források Szirma történetéhez - Borsodi Levéltári Füzetek 43. (Miskolc, 2004)

TANULMÁNYOK

A SZI RM A Y AK SZIRMA TÖRTÉNETÉBEN Láttuk, hogy az eddigi történeti kutatások azt gyanítják, hogy Szirma fekvéséből következtethetően minden bizonnyal a Miskolc-nemzetség ősi birtoktömbjéhez tartozott, ámde abból nagyon korán kiszakadhatott. Mindez azonban feltételezés, mivel Szirma legkorábbi birtoktörténetéről egyáltalán nem rendelkezünk adatokkal. Abban a korszakban, amelybe bepillantást nyerhetünk az oklevelek segítségével, végig a Szirmay-család a település birtokosa - illő dolog tehát, hogy megismerjük annak a családnak a történetét, amelynek sorsa szorosan összefonódott névadó birtokának a sorsával. A család történetének a XIX. század elején élt krónikása, Szirmay Antal tett kísérletet arra, hogy rekonstruálja a családi hagyomány szerinti első ismert ős, a Nagy Lajos korában élt Szirmay Balázs előtti időket.

1 Sikerült is „megtalálnia" a jeles ősöket. Az első közülük egy Raak nevű vitéz volt, aki IV. Béla király 1242-ben kiadott oklevelének a szavai szerint Sirmiumból származott, s aki „amidőn a dühöngő tatár nemzet felbecsülhetetlen sokasága le akarta vágni a mi királyi fejünket, avagy a pogányság nyomorult igájába törekedett taszítani bennünket, vitéz bajnokként, harmincnyolc igen vitéz harcos fivérével és atyafiával együtt hősiesen beavatkozván a küzdelembe, előbb, mint a saját fejét, a mi királyi fejünket megmentette." Miután pedig ez a Raak nevű vitéz a csatában elesett, IV. Béla király 1245-ben a fiainak: a közönségesen Szirmának nevezett Otífiobornak, Jannusnak és Chebur/cónak adományozott egy 1 Szirmay, Antonius, 1805. 380—381. p. és 1803. 109—111. p.