Tóth Péter: Két tanulmány és válogatott források Szirma történetéhez - Borsodi Levéltári Füzetek 43. (Miskolc, 2004)

FORRÁSOK

hasonlóan az angyalgyökérnek vagy a' kalmusnak felöntött leve kámforral vagy gabona pálinkával. A' gyengébb, petyhüdt állatoknál, melyeknek szemei lankadtak, mejjbőrök lelóg, hasmenésben szenvednek, stb. az efféléknél az érvágás nem kívántatik, sőt ártalmas is lehet. Jó a' hunyor gyökérnek, zsinórnak hüzása minden esetben, jók a' hideg vízzel való locsolások is; a' fent említett daganatokra pedig jó meleg hamut zacskókban gyakorta felrakni. Költ Miskolczon, Szent András hava 11-dik napján, 1837dik esztendőben. Katona Mihály m. k. tekintetes nemes Borsod vármegye első rendes főorvosa Alszolgabíró Paulikovics László Fő esküdt Bárány Bertalan jelenlétekben TANÚKIHALLGATÁS AZ URADALOMNAK A SZIRMÁN LEGELTETETT JÓSZÁGAIRÓL (1859) A községet nedves, vízjárta határa az újkorban is állattartásra tette alkalmassá, s az uradalom is elsősorban erre a célra hasznosította: részint saját nyájait legeltette ott, részint pedig kiadta bérbe a szomszéd települések lakosainak. Hogy milyen mértékű állattartás folyt Szirmán, arra egy, a tagosítás során felvett törvényszéki jegyzőkönyvből nyerhetünk képet (a), valamint egy jegyzékből (b), amelyben 1821-től a szirmai legelőkre bérelt állatokat írták össze. Jelzete: B-A-Z. m. Lt. VII. 1 /c. Szirma, sz. n.