Tóth Péter: Két tanulmány és válogatott források Szirma történetéhez - Borsodi Levéltári Füzetek 43. (Miskolc, 2004)
FORRÁSOK
FŐORVOSI JELENTÉS A KÖZSÉGBEN KITÖRT MARHAVÉSZRŐL (1837) A későbbiekben látni fogjuk, hogy Szirma legelőin jelentős állatállományt tartottak. Ha egy községbe felütötte a fejét a marhavész, az nagy igen nagy veszedelmet jelentett ekkoriban nemcsak a helybeliek, hanem a szomszédok számára is. A járvány megelőzésében és leküzdésében nagy szerep jutott a megyei főorvosoknak, akik a Helytartótanácstól is kaptak e tekintetben instrukciókat. Az alább közlendő főorvosi jegyzőkönyv a korszak tudományosságába is bepillantást nyújt. Jelzete: B-A-Z. m Lt. TV. 501/e. 1837. évi 4331. sz. Tudtunkra esvén a' szarvas marháknak Szirma helységében uralkodó betegsége, azonnal igyekeztünk az említett helységben megjelenni és tapasztalásunk következésében ebbéli tudósításunkat alázatosan és hivatalosan a' tekintetes nemes vármegye eleibe terjeszteni. Elsőben is kihallgatván a' helység elöljáróit, értettük, hogy legkövérebb szarvas marháik lábokról leesnek, nehéz lélegzetvétellel, hörgéssel erőszakos köhögéssel küszködnek, szájokból tajtékos nyál, 's későbben véres tajték folydogál; szőrök igen borzas 's hasok puffadt lészen, mígnem csak igen rövid idő alatt reszketés és kapálódzások közt életeket végzik. - Némelyeknél, minek előtte elesnek, a' hátulsó czombokon daganattal és sántulással kezdődik a' betegség. A jelen létünkben felbonczolt marhákban, nevezetesen pedig azon tinóban, melynek bonczolásán mi megjelentünk, ezen jelenetek tűntek szemeinkbe. Az orrlyukakból és szájból, sőt a' végbélből is vér folydogált ki; a' bőr alatt több helyeken, mint a' háton, hason, különösen a' czomb ízesületében sok elömlött fekete vér találtatott, a' húsos részek megfenésedve és fekete színűek voltak. Az agyvelő tökéletesen ép volt, a' bal tüdő különösen az alsó részein fekete vérrel elboríttatva, az első gyomor