Tóth Péter: Két tanulmány és válogatott források Szirma történetéhez - Borsodi Levéltári Füzetek 43. (Miskolc, 2004)

TANULMÁNYOK

hajlamos a divat követésére: azaz a török kulturális és nyelvi környezetben élő, de más nyelven beszélő népek, így a magyarok is nyilván használhattak török személyneveket. Ráadásul a településnevek a főemberek, a birtokosok nevéből keletkeztek, s egyáltalán nem kézenfekvő a vezető rétegnek, illetve az alája vetett köznépnek - azaz a település tényleges lakóinak - a nyelvi és etnikai azonossága. Szirma esetében már láttuk, hogy nevének óvónév-jellegéből eléggé nagy biztonsággal következtethetünk arra, hogy az elnevezők beszélték is azt a nyelvet, amelyből a név magyarázható - ennek igazi bizonyítéka azonban az lenne, ha találnánk olyan földrajzi neveket a területén, amelyek ugyanabból a nyelvből magyarázhatóak, hiszen ez egyértelműen arra utalna, hogy a lakosok, a határ használói is beszélték az illető nyelvet. Nos, úgy látszik, vannak ilyen nevek - jóllehet előre kell bocsájtanunk, hogy bizonyító erejüket csökkenti, hogy csak újkori adataink vannak reájuk (ami természetesen nem zárja ki esetleges sokkal korábbi meglétüket). Az első közülük mindjárt a Szirmával közvetlenül határos falunak, Kistokajnak a neve, amely - mint láttuk - „folyóparti erdő" jelentésű török közszó. Ilyen továbbá a már Szirma határában felbukkanó Takta név, amelyet a nyelvészet egyértelműen a török nyelvekből magyaráz: jelentése 'a völgy lapályának az a része, ahol a jószágot tartják; istálló'. Kipcsak típusú török nyelvekben - amilyen a besenyő is - személynévként is előfordul.

14 Szirmán azt az alacsony fekvésű területet nevezték így, amely Miskolc és Csaba felől, félkörívben vette körül a régi falumagot: elhelyezkedése tehát megfelel a név török közszói jelentésének. Első adataink erre a névre a XIX. század elejéről valók,

15 használata azonban ekkor már annyira általános, hogy joggal feltételezhetjük: eset14 Kiss Lajos, 1997. 609—610. p. '5 B-A-Z. m. Lt. XV. 6. BmT. 132/1—3. sz.