Holopcev Péter - Irha Melinda: Eltanácsoltak. Miskolc - Hortobágy 1952-1953 - Borsodi Levéltári Füzetek 42. (Miskolc, 2003)

A „SZOCIÁLIS TÁBOR"

A „szociális tábor HORTOBÁGY - BORSÓS „Más tán meg sem érti, csak ki ott járt vélem porfelhőben, sárban, szélben, hideg télben, meglakta a pajtát, s szegénységet hordva költözött nyomorból még nagyobb nyomorba, hallgatott üvöltést, durva szitkot, átkot, vesztett otthont, múltat, családot, barátot; ezeknek szól lantom, törötten és tompán, emlékezzenek majd, ha elült az orkán, hogy hogyan éltünk itt, nyájba összeverve, asszonyok, férfiak, gyerekek keverve, hogy járt haza álmunk, sóhajunk és vágyunk, siratva elvesztett régi szabadságunk!" (Jakabfalvy Gyula) A XIX. századi magyar költészetben és szépirodalomban a Hortobágy a szabadság szimbólumaként szerepelt. Ám a XX. század közepére megjelent egy másik Hortobágy: a magyar Gulag, a szociális tábor, a magyar Szibéria. A politika egy merőben új természetű Hortobágyot kívánt kialakítani, amely a társadalom és a természetátalakítás utópiájának színtere lett. Mint mindenben, ebben is a Szovjetuniót kellett követni. 1950ben jelent meg Nagy Imre „Agrárpolitikai tanulmányok" című műve, amelyben bemutatta a természetátalakítás sztálini tervét: a kapitalista mezőgazdaság jellemzője a természettől való függőség és a természet adottságaival való rablógazdálkodás, ami a talaj termékenységének rendszeres csökkenéséhez vezet. A szocialista mezőgazdaság fejlődésének törvénye a természet átalakításáért, az élenjáró agrokultúráért folytatott harc. Ezt nem lehet megoldani szétaprózott kisparaszti gazdálkodás