Tóth Péter: Zemplén vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1561-1563 - Borsodi Levéltári Füzetek 40. (Miskolc 2001)

1506. (I. 211.) Szilvásújfalussy Tamás megállapíttatta, hogy Szilvásújfalussy Albert a vármegye közönsége előtt azt mondotta: nyílpuskával (? pixide sagittaria) lövi meg őt. 1507. (I. 211.) Szilvásújfalussy Tamás a levél felbontása után a maga személyében és a maga érdekében válaszolván, a következőket terjesztette elő Szilvásújfalussy (de eadem) Albert ellen: „amely Láz nevü szántóföldekről beszéltem, azt én irtottam, ő pedig hatalmasul elfoglalta a maga számára. Jelenleg is szántja és veti azokat a földeket, amelyek birtokosztály alá esnének. Ahol pedig most vannak a bevetett szántóföldjei, az azoknak a végében lévő, tilalmazott füvet lovakkal legelteti le." 1508. (I. 211.) Szilvásújfalussy Albert azt válaszolta Szilvásújfalussy Tamás ellen, hogy ő mindent bizonyítani fog, tudniillik, hogy csak a saját szántóföldjét műveli, amelyet az alispán úr törvényszéki ítélet által adott át neki. Egyúttal szolgabírót és esküdtet kér. valamint az alispán úr pecsétjét is kéri a bizonyítás elvégzésére. 1509. (I. 212.) Szentmarjay Mátyás a leleszi prépost, mint perbe hívott erdekében az ítéletlevél felbontása után azt válaszolta, hogy Horváthy János hajtatta el hatalmasul a leleszi csordát a szabad legelőről. Mivel ugyanis Lelesz oppidum Kaponya possessióval közvetlenül szomszédos, ha a tilalom alatt lévő földeket a maga számára meg akarta volna is szerezni, az ország törvényének megfelelően akkor sem tehette volna azokat szabad legelővé. Horváthy János tehát igazságtalanul háborgatja a leleszi prépostot. 1510. (I. 212.) Cseley János Horváthy János érdekében a következőket válaszolta a leleszi prépost ellen (contra eundem, lásd az előző bejegyzést): Pünkösd ünnepén (május 25-én) múlt két esztendeje, hogy Lelesz oppidum lakosai szarvasmarháikat hatalmasul Kaponya possessio tilalom alatt tartott földjére és legelőire hajtották. Amidőn ezt Kaponya possessio lakosai észrevették - tudniillik, hogy a lelesziek szántszándékkal hajtották marháikat a tilalmazott legelőre -, oda siettek és két szarvasmarhát valamilyen módon behajtottak a falujukba, a többi állatot pedig a lelesziek terelték az erdő védelmébe. Az az ember, akinek a marháit a kaponyaiak elvették, bement a faluba, s ahogyan a törvény és a szokásjog az ilyesfajta tilalomtörésekkel kapcsolatban előírja, egy forint értékben zálogot hagyott a jószágokért. Ebben az időtájban pedig őfelsége hadserege azon a vidéken tartotta szállását és egy Juhász János (providus) nevü ember, félve a katonaságtól, biztonságosabb megőrzés végett Leleszre szállította be a gabonáját, s ott a leleszi prépost elvétette azt tőle. Amikor pedig a kárvallott megkérdezte, hogy miért veszik el a gabonáját, azt a választ kapta, hogy „amíg azt az egy forintot, amelyet a minap a jószágokért kicsikartatok, nem adjátok vissza, addig te sem kapod vissza a gabonát." A felperes fél megígérte erre, hogy törvényt és igazságot