Tóth Péter: Zemplén vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1561-1563 - Borsodi Levéltári Füzetek 40. (Miskolc 2001)

Linnepe (szeptember 29-e) táján a panaszos valamely, Ladmóc possessio szőlőhegyén fekvő szőlejét hatalmasul megszedette. 1317. (I. 189.) A vármegye közönsége a következő statútumot alkotta: valamennyi jobbágy egy forint büntetés alatt tartozik és köteles menni Tárkány castellum építésére és erődítésére. Ha pedig valaki nyakasságtól vezéreltetvén elmulasztana elmenni, azt kétszeres büntetésben kell elmarasztalni: tudniillik minden egyes porta után minden egyes jobbágyot két forint büntetéssel kell sújtani. 1318. (I. 190.) Kozmay Margit asszony (nobilis), néhai Kázméry Gáspár özvegye és Kázméry Lajos prokurátort vallott. 1319. (l. 190.) A vármegye közönsége a következő határozatot hozta: Pósa Péter csupán csak a maga személyében, de késedelem nélkül tartozik és köteles letenni az esküt arról, hogy ama jobbágy olyan feltétellel költözött az ő földesurasága alá, hogy nem csak időlegesen akar a jobbágya lenni, hanem örökös módon, s hogy megígérte: soha nem fog elköltözni tőle. 1320. (I. 190.) Perényi Gábor úr (spectabilis et magnificus) a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfelelően Vékey Imre szolgabíró és Lasztóczy János esküdt által kérette Klára asszonytól (nobilis), néhai Ráskay Mihály özvegyétől Veres Andrást (providus). 1321. (I. 190.) Perényi Gábor úr (spectabilis et magnificus) prokurátoraiul vallotta Paczoth Jánost, Panyithy Jánost, Lasztóczy János deákot (littertus), Rákóczi Jánost és Nagy Mátét. 1322. (I. 190.) Wiczmándy Lajos protestációt terjesztett elő Nátafalussy Albert szolgabíró ellen, azért, mert a néhai Zbugyay György (nobilis) után maradt jószágok számbavétele és felmérése során beíratta Wiczmándy Anna asszonynak, valamint Katalin asszonynak (nobiles), Pozsgay István házastársának a jószágait is, s ezt a vármegye közönsége állal kiadott utasítás ellenére cselekedte. Mindezt az egyik esküdt, Pozsgay Márton mondta el, de maga Nátafalussy Albert szolgabíró is megerősítette a megyegyülés előtt, hogy így történt a dolog. 1323. (I. 190.) Wiczmándy Mátyás megállapíttatta, hogy ráskai Soós Péter örökösödési jogcímű birtokosnak mondta magát azokban a jószágokban. 1324. (l. 191.) Ifjabb Ráskay Ferenc és idősebb Ráskay Ferenc az első alkalommal tilalmazták és intették ráskai Soós Pétert és ráskai Soós Jánost a jegyajándékéit fizetendő pénzösszeggel, követelvén, hogy a nevezettek adják előjogcímeiket, amelyekkel a mondott jegyajándékot birtokukban tartják. 1325. (1. 191.) Ráskai Soós Péter a következő feleletet adta elő: ő semmit sem cselekedett hatalmaskodás útján, hanem csak saját jószágait birtokolja. Ifjabb Ráskay Ferenc (idem, lásd a következő bejegyzést) volt az, aki rátört Ráskay Erzsébet házára és onnét mindenféle ingóságot elhurcolt.