Tóth Péter: Zemplén vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1561-1563 - Borsodi Levéltári Füzetek 40. (Miskolc 2001)

2792. (I. 460.) Bánóczy Miklós szolgabíró és Pazdicsy Ágoston (nobiles), a törvényszék esküdtje a következő jelentést terjesztette a vármegye közönsége elé: Porkoláb Lukács, Jeszenő várának a várnagya és Kemenczey Mihály általuk kihallgattatván, hitük alatt oly módon tettek vallást, hogy ők soha mást nem vallhatták, csak azt, amit egyszer már vallottak, s most sem mondhatnak mást, csak amit az egyszer már írásba is foglalt vallásukban elmondtak.

202 2793. (I. 461.) A felperes fél, tudniillik Homonnai Drugeht Ferenc úr (magnificus) érdekében a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Oroghványi Gergely bemutatta Homonnai Drugeth Gáspár ellen a felek között a leleszi konventben létrejött megállapodásról kiadott oklevelet, azért, hogy bizonyítsa: a nevezett alperes megszegte a mondott egyezséget. 2794. (I. 461.) Mivel Homonnai Drugeth Gáspár érdekében (pro I, lásd az előző bejegyzést), jóllehet idéztetett az ellene benyújtott keresetre, senki nem jelent meg, ezért a vármegye közönsége elmarasztalta a felperes keresetében foglalt kétezer forintban, s az összeg behajtásával az alispán urat bízta meg, tudniillik, hogy foglalja el az alperes fél ötven jobbágytelkét a mondott öszszeg fejében.

2 3 2795. (I. 461.) Olchváry György (egregius) felkéri Vékey Imre szolgabírót és egy esküdtet, aki előtalálhat az Upor possessióban lakó Nagy Benedeknek a Tassy Gergelytől, illetve a Szilvásújfalu possessióban lakó Kecskés Benedeknek az Ujfalussy Jánostól való visszakövetelésére. 2796. (I. 461.) Pazdicsy Ágoston a vármegye közönsége előtt letette az eddig viselt esküdti hivatalt, mégpedig azért, mert szervitorságra kötelezte el magát. 2797. (I. 461.) Kendy Bálint felkéri Bánóczy Miklós szolgabírót és Gatályi András esküdtet valamely jobbágyai kaszáló rétjeinek a felbecsültetésére. 2798. (I. 461.) A vármegye közönségének a határozata szerint Semsey Ferenc (egregius) az alábbiakat tartozik bizonyítani: először, hogy Szliva Tamás az ő földesurasága alatt maradt. Másodszor, hogy Pongrácz Mátyás (egregius) fenyegetésekkel megrémítette a nevezett Szliva Tamást és így vezettette a törvényszék elé. Harmadszor pedig, hogy a szolgabíró és esküdtje, vagyis Pósa Péter és Pósa Tamás nem tartozik más járásban végrehajtást folytatni, hanem ismét az a szolgabíró és esküdt tartozik eljárni, akik korábban is eljártak. 2799. (I. 461-462.) Pongrácz Mátyás megfellebbezte ezt a határozatot (lásd az előző bejegyzést), a fellebbezése azonban nem küldetik át, mivel az alispánok és a szolgabírák hatásköre alá tartozó jobbágybúcsúztatási ügyekben előterjesztett fellebbezéseket nem lehet a királyi kúriára átküldeni. 2800. (I. 462.) Nagymihályi Pongrácz Mátyás (egregius) protestációt terjeszt elő, azért, mert ő a tizenötöd napon, amint azt a törvénycikkelyek előír-