Tóth Péter: Zemplén vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1561-1563 - Borsodi Levéltári Füzetek 40. (Miskolc 2001)

vényszéke előtt, a törvény által előírt módon és peres eljárás által inti a nevezett asszonyt, hogy vegye fel az őt megillető jegyajándékot és adja át a felperesnek a meghalt férje után maradt jószágokat, s ezzel azt akarja mondani, hogy a mondott jószágok sohasem voltak az alperes asszony birtokában. Másrészt pedig azt is állítja, hogy ebben az esztendőben, Szent Szaniszló ünnepe (május 8-a) táján hatalmasul elfoglalta, pontosabban Kamonyay Tamás által elfoglaltatta az özvegy ezeket a jószágokat, s a felperes ezért adatta azokat Wiczmándy Mátyás (egregius) kezére. Ezt azonban, tudniillik a kettős keresetet a törvény szerint nem lett volna szabad benyújtania a törvényszékhez, tehát törvénytelenül háborgatja az alperest. 1949. (I. 303.) Nátafalussy Albert érdekében (pro A, lásd az előző bejegyzéseket) a prokurátora a következő feleletet adta az alperes válaszára: a nevezett felperes nem csak most, hanem már ezelőtt is intette Nátafalussy György özvegyét a jegyajándék felvételére és a jószágok visszaadására, mert ez utóbbiakat Possay Bálint - akinek, mint idegennek a kezére kerültek - egyremásra tékozolta és szétszórta. Ezért is kényszerült a felperes a vármegye közönségéhez fordulni, s ezen kérésére határozott úgy a vármegye, hogy az ispán úr vegye kezéhez a felperest örökösödési jogon megillető birtokokat, szétszórásukat megakadályozandó. Úgy kerültek tehát ezek az ispán úr kezéhez, akit most is kér a felperes, hogy védelmezze meg azokat a hatalmaskodóktól. Mindezek alapján egyáltalán nem törvénytelenül háborgatja az alperest. 1950. (I. 304.) Zsófia asszony, néhai Nátafalussy György özvegye érdekében (pro I, lásd az előző bejegyzéseket) a prokurátora azt válaszolta, hogy az alperesnek nem volt tudomása a vármegye közönségének azon határozatáról, amellyel az ispán úr kezére adta a mondott jószágokat. 1951. (I. 304.) A vármegye közönsége a következő határozatot hozta ebben a tárgyban: mivel köztudott, hogy törvényszéki döntés adta a mondott jószágokat az ispán úr kezére, mégpedig éppen azért, hogy szétszórásukat megakadályozza, ennélfogva a felperes által benyújtott kereset nem minősül törvénytelennek. 1952. (I. 304.) Eszenyi Csapy Ferenc prokurátort vallott. 1953. (I. 304.) Az alperes fél, azaz Zsófia asszony, néhai Nátafalussy György özvegye (I, lásd az 1947-1951. számú regesztákat) azt állítja, hogy a felperes, vagyis Nátafalussy Albert hatalmaskodást elkövetve vetette be zabbal a mondott földet és vitte el az ott termett zabot. 1954. (I. 304.) Mivel a felperes fél ezt az állítást(lásd az előző bejegyzést) tagadja, a vármegye közönsége úgy határozott, hogy mind az alperes, mind pedig a felperes bizonyítsa a saját állítását. 1955. (I. 304.) Vasas Gáspár (nobilis) idéztetett

123 Anna asszony (nobilis), Komoróczy László házastársa ellen, azért, mert egy sertését levágatta, az asz-