Tóth Péter: Zemplén vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1561-1563 - Borsodi Levéltári Füzetek 40. (Miskolc 2001)

badítsák ki a férjét. Ők el is mentek a felperes szállására, aki azonban jócskán beborozva és részegen, szervitoraival együtt és fegyveres kézzel reájuk támadt - holott valóban nem akartak semmiféle bajt, csupán a mondott jobbágyot akarták kiszabadítani -, s ha csak Isten meg nem oltalmazza őket, rút halállal kellett volna a felperes kezétől meghalniuk. Mindezt tanúbizonyságok vallásával igazolni is tudják. 1923. (I. 300.) Ujfalussy János (A, lásd az előző bejegyzést) ugyancsak bizonyítani kívánja a keresetét. 1924. (I. 300.) Nagymihályi István (egregius) alispán úr számára ki kell adni az ítéletlevelet Pongrácz Mátyás és Pongrácz János (egregii) ellen, akik kötelesek előállítani a vétkeseket. 1925. (I. 300.) Bethleny Pál, Bethleny Ferenc és Bethleny Mátyás (nobiles) idéztettek Nátafalussy Albert szolgabíró által Nagymihályi István (egregius) alispán ellen, azért, mert valamely gonosztevőt szabadon engedtek. 1926. (I. 300.) Nagymihályi István számára kiadatott az ítéletlevél Bethleny Pál, Bethleny Ferenc és Bethleny Mátyás ellen (contra hos Bethlenienses, lásd az előző bejegyzést). 1927. (I. 300.) Alpáry Simon számára kiadatott az ítéletlevél Verancsics Antal egri püspök ellen. 1928. (I. 300.) A felperes fél, azaz Homonnay Miklós érdekében a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Soklyossy Miklós deák (litteratus), bemutatva a három intő levelet is, az alábbiakat terjesztette elő Mikó Ferenc (nobilis) ellen: a nevezett adja vissza a felperesnek a Zemplén vármegyei Hór possessióban lévő birtokrészek egyharmad részét, amelyet tudniillik csupán zálog címén birtokol. 1929. (I. 300-301.) Mikó Ferenc érdekében (pro I, lásd az előző bejegyzést) Oroghványi Gergely a következő feleletet adta: mivel a felperes Homonnay Miklós személyében Wiczmándy Mátyás intette az alperest, az intő levelekből azonban nem derül ki, hogy volt-e prokurátort valló levele, amellyel inthetett, ezért a mondott intéseknek nem szabad helyt adni. A mondott jószágok egyébként sem zálog címén vannak a nevezett kezénél, hanem törvényes jogcímen birtokolja azokat, továbbá nem részbirtokok, hanem teljesek. Ennélfogva róluk - vagyis a 11 jobbágytelekről, illetve arról az egyről, amelyiken zsellér lakik - nem a vármegye törvényszéke illetékes ítélkezni. Ha a szükség úgy kívánja, az alperes kész bizonyítani, hogy örök jogon és nem zálog címén birtokol. 1930. (I. 301.) Homonnay Miklós érdekében (pro A, lásd az előző bejegyzést) a prokurátora azt a feleltet adja az alperes előterjesztésére, hogy a kereset nagyon is a vármegye törvényszékére tartozik, mivel a felperes nem mind a 12 jobbágytelket követeli, hanem csupán egyharmad részüket, s