Tóth Péter: Zemplén vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1561-1563 - Borsodi Levéltári Füzetek 40. (Miskolc 2001)

vétkesre halálos ítéletet mondtak ki a választott bírák. Az idézett fél köteles előállítani mondott jobbágyait is.

1 1164. (I. 165.) Possay Kristóf Nagymihályi István alispán úr ellen (idem contra eundem, lásd az előző bejegyzést) azért is idéztetett, mivel egy másik jobbágyát, Suta Pált (providus) - akit az egész vármegye közönsége hasonló büntetéssel sújtott - nem tudni, milyen indokkal, szabadon bocsájtotta. Possay Kristóf ezt a jobbágyát is tartozik előállítani.

2 1165. (1. 166.) Vékey Ferenc a következőket állapíttatta meg: ő kész a vármegye közönsége előtt törvény elé állni, ha Barancsy Ferenc is akarja azt; aláveti továbbá magát az ítéletnek, bármit is határozzon a vármegye, sőt, ha olyan határozat születik, hogy engedje ki a kezéből ama birtokrészeket, annak is eleget fog tenni. 1166. (1. 166.) Gyöke Boldizsár protestációt terjesztett elő a házastársa személyében, azért, mert ha Rákóczi Mihály panaszkodik a vármegye előtt, hogy védelmezzék meg Rákóc possessio és más jószágok birtokában, akkor azt is megteheti, hogy törvényes úton jár el azon örökség dolgában. 1167. (I. 166.) Cseley János Nátafalussy Albert érdekében a következőket válaszolta Nagy Farkas, Vállay Tamás, Bánóczy Miklós és Pozsgay Márton ellen: az elmúlt 1560. esztendőben, Szent György ünnepe (április 24-e) táján, amikor tudniillik a vetések már növekedni kezdtek, a fent nevezett személyek szervitoraikkal és más cinkosaikkal a panaszos tizenegy darab, már vetésektől zöldellő szántóföldjén határjeleket építettek, amely határjelek jelenleg is ott vannak, s ezen hataímaskodásukkal akkora kárt okoztak a nevezettnek, amelyet 25 forintért sem vállalna fel. Ezt a dolgot a panaszos itt, a vármegye közönsége előtt azonnal be is tudja bizonyítani. 1168. (I. 166.) A vármegye közönségének a határozata értelmében a per (lásd az előző bejegyzést) leszállott, mivel a válaszadás nincs összhangban a parancslevéllel. A válaszadásban ugyanis határok építéséről van szó, míg a parancslcvél birtokfoglalásról szól. 1169. (I. 166.) A vármegye közönsége a következő ítéletet hozta: Pozsgay Mártont száz forint büntetésben kell elmarasztalni és kötelezni kell arra, hogy térítse meg az okozott kárt. Az ítélet indoka, hogy elolvasván Pozsgay Márton bizonyságlevelét, a bírák úgy látták: Nátafalussy Albert egyedül csak a maga személyében tegyen esküt arról, hogy ama két szántóföld az övé volt, Pozsgay Márton azt hatalmaskodás útján vetette be és a termést szintén hatalmaskodva vitette el." 1170. (I. 167.) Körtvélyessy Miklós deák (litteratus) fellebbezést terjesztett elő ezekkel a perekkel kapcsolatban, azért, mert ünnep volt, valamint azért is, mert az egyszer már leszállatott és befejezett dolgot ismét elővették.