Kárpáti Béla: Miskolci várostörténeti kalendárium 133-1960 - Borsodi Levéltári Füzetek 39. (Miskolc, 2001)

Apropók

Az ifjú András pataki diák volt, s a logikai osztály után már „törvényhallgatóként" tanult tovább, de beleszeretett a Kutyakaparó csárdás lányába, a szép Körösi Trézsibe. Ettől kezdve sutba dobta a könyveket, s iskola helyett a csárdát látogatta szorgalmasan. Apja, a joviális földesúr szigorúan kikötötte fiának: csikóval (azaz: szekundával) át ne lépje háza küszöbét. Bandi úrfi önérzetes volt: a tanév végén nekivágott a pataki rétnek. A Hortobágyon állt meg, felcsapott csikósbojtárnak. Itt a számadó felesége keresztelte Angyal Bandinak a szemrevaló legényt. Az időben a lólopás „nobile officium" (úri tempó) volt: s ha ügyesen csinálta az ember, meg se rótták érte. Ilyenképpen növelte Bandi a debreceni ménest, hát kedvelt „kádere" lett a számadó juhásznak. Híre-neve már bejárta a Duna-Tisza közét; a vidéken ő ülte meg legjobban a lovat. Nótát is tudott csinálni, híres „furugláját" unokája adományozta a Borsod-Miskolci Múzeumnak. Aztán - műveltsége és származása révén - maga is számadó lett, de az elszámolásoknál meggyűlt a baja a debreceni városgazdával. Ettől kezdve pusztai betyárként utazó kereskedőszekerek dézsmálója lett. Mondják, hogy igazi „úri betyár", mi több, „selyem betyár" volt: ha a pusztán szépasszony utazott, Angyal Bandi illendően bemutatkozott, s biztos helyre kísérte kocsiját. Egy hősi betyárvirtusát megőrizte a legenda. A vármegye megorrolta útonállásait, s pandúrcsapatot küldött a nyomába. Angyal Bandi a mocsárba vetette magát, mire a pandúrok három felől rágyújtották a nádast. A rókák, farkasok odavesztek, de Angyal Bandi megmenekült. Kezével a zsombékokat széjjeltúrta, subáját vízbe mártva magára vette, és belefeküdt a zsombékágyba. Harmadnap már a Kadarcs csárdában ölelgette a csaplárnét. Amikor a csegei révnél megugrasztották, a lovával jégtábláról jégtáblára ugratott át a túlpartra, miközben két füle mellett süvítettek a golyók. Egyszer az apja lóállományát is megdézsmálta. Az öreg Ónody űzőbe vette, el is fogta, de hogy ráismert a fiára, futni hagyta. Apja halála után Angyal Bandi átvette a péteri örökségét. Jovális vidéki birtokosként élt (bár a szomszéd birtokosok méneseit még meg-megdézsmálta), kétszer házasodott, 6 gyermeke született (Erzsébet, Judit, Krisztina, János, György és István), Krisztinát Básthy László vette el. 1808-ban ő hagyta Gábor fiára a betyár festetlen furulyáját a hozzá fűződő igaz, nem igaz mondá-