Kárpáti Béla: Miskolci várostörténeti kalendárium 133-1960 - Borsodi Levéltári Füzetek 39. (Miskolc, 2001)

Apropók

Leányvár A Tapolca és Kisgyőr közötti erdőségekben találjuk a 258 m magas hegycsúcsot, amelynek még ma is Leányvár a neve. Alatta terül el a Cseh-völgy, vele szemközt a Csehbérc. Idegennek az egyik hegy olyan, mint a másik. De a miskolciak jó, ha tudják a hegy viharos történelmét. Prokop és Zsiska huszitái ugyanis 1428-ban törtek be először magyar területre. Akkor Szakolcánál lépték át a határt és Pozsony, Szempec, Kosztolány és Vágújhely végigrablásával (még) elhagyták az országot. Zsigmond király azonban (miután nem sikerült egyezségre jutnia), elhatározta, hogy „addig nem nyugszik, amíg a huszitákat egy szálig ki nem írtja." Az 1430- és '31-es betörésüket már fegyveres sereg verte vissza. A husziták Likava várát bevéve, — az átállt várkapitány közreműködésével - azt magyarországi fellegvárukká tették. Ezzel elkezdődött a magyar huszitaüldözés, amely Zsigmondtól egészen Mátyásig eltartott. Különösen elbátorodtak a husziták a várnai csata után beállott ligazavargások idején. Egyre nagyobb területeket vesznek birtokukba (ekkor dúlják és égetik fel Sajószentpétert is), és a pataki főúr, Perényi Péter támogatásával Borsodban is megvetik a lábukat. V. László alatt elfoglalják Vadnát és Galgócot, s ekkortól e két vár lesz a felvidéki fészkük. (Monda szerint ekkor a két várat alagút kötötte össze.) Erről a korszakról írta Jósika Miklós kétkötetes regényét, A csehek Magyarországon címűt. Hősei, Komoróczy és Walgata, hiteles történelmi személyek voltak. Innen, Vadnáról portyázták végig az egész Bükköt, le egészen az Alföldig. Az egész bükki erdőség a búvóhelyük, menedékük volt. 1460-ig, Mátyás hadjáratáig uralták a Felvidéket. Mátyás 1459-60-ban az egri püspök, Rozgonyi Sebestyén segítségével verte le és rombolta le a huszita rablóvárakat, Vadnát és Galgócot. Ekkor, az Eger elleni huszita védekezés fellegvára volt Leányvár, amelyet akkor vizesárokkal is körülvettek. (A vár körüli ősi település, Leányfalu néven még fennállt.) A bükki „csehvárak" között Aranyos határában „földvár", Harsány határában „halomvár", északabbra „kecskevár" (kőfallal körülvett őrhely) állt, melyről Cserépen (Cserépfalun), ahol „ódorvár", azaz fapadlásos, magas