Kárpáti Béla: Miskolci várostörténeti kalendárium 133-1960 - Borsodi Levéltári Füzetek 39. (Miskolc, 2001)

Apropók

ót, s fellépett az 1922-es nemzetgyűlési választásokon. Kudarcot vallott. Ekkor kedvszegetten visszavonul, gazdálkodik és tanulmányokat ír (A kötelesség állama felé, 1926.) A nógrádi főispán, Sztranyavszky Sándor államtitkársága idején lép újra politikai színpadra, s így lesz Miskolc főispánja. („Az én politikám útját egy üstökös jelzi a magyar égen, Tisza István, és egy út a földön, amelyen Bethlen István halad." - mondotta akkor a székfoglaló beszédében.) A város benne tevékeny vezetőt nyert. Hivatali évei egybeesnek a bethleni konszolidáció, a Speyer-kölcsönből fellendülő ország (Miskolc) „aranykorával"; a város közéleti felvirágzásával (zenepalota, vásárcsarnok, magán- és középületek, egyesületek, könyvkiadás stb.) Bukását a válságévekben elszaporodó panamabotrányok, Bethlen visszavonulása, a legitim liberalizmus - akkor már - egyre nyilvánvalóbb tehetetlensége és az „ébredők" agreszsziós előretörése okoz(hat)ta. 1932-ben visszavonult, s 1950-ben halt meg. Az etalon regénye Köztudott, hogy 1875 óta 28 állam azonos (a párizsi etalonhoz pontosított) mértékrendszert fogadott el. (Az angol és orosz mérték eltérő maradt, utóbbi 1917-től társult.) A francia méter-etalont (a Lenoir által készített platina etalont) 1806-ban hitelesítették. (Ez még véglapos, 25 mm széles, 4,5 mm vastag platinavonalzó volt.) 1844-ben a párizsi Observatoir egy Grambey nevű műszerésznél megrendelt egy nem véglapos, hanem határvonalas platinavonalzót. Az etalon elkészült, de az átvétel késett, hát Grambey eladta azt egy Párizsban tartózkodó magyar tudósnak. Ez a tudós Nagy Károly volt, a nemzetközi hírű akadémikus, fizikus, matematikus, csillagász és közgazdász, akit a szép gróf, Batthyány Kázmér meghívott bicskei birtokára, hogy tegye rendbe pénzügyleteit. Nagy Károly haza is jött (1845), a gróf (aki nagy reformer volt: a rohonci tanintézet megalapítója, a kossuthi Védegylet elnöke, Teleki László barátja, Vörösmarty mecénása, majd a Szemere-kormány külügyminisztere lett) épített neki egy obszervatóriumot, hogy abban magyar csillagászokat képezzen. Hogy a képezde milyen sikerrel működött, erről itt nem szólunk, de tény, hogy Nagy Károly nyolc