Kárpáti Béla: Miskolci várostörténeti kalendárium 133-1960 - Borsodi Levéltári Füzetek 39. (Miskolc, 2001)

Apropók

Egy miskolci világbotrány Élt Miskolcon, az 1870-es években egy szakmájából kikopott öreg kőműves, Jelinek Andrásnak hívták. Afféle agyafúrt ember volt, mert mindig valami találmányon törte a fejét. Utóbb például azon, hogy miként „utazhatna" valami repülő masinán a miskolci „pógár" az avasi pincéjéhez. Akkoriban dúlt a történelemből jól ismert gründolási (vállalkozási, alapítási) láz. Nosza, a mi kó'művésünk is kitalált egy „örökmozgó" segélyegyletet, az „első magyar kölcsönös kiházasító egyletet", amelynek alapszabálya szerint az egylet mint tagja az egylet által szervezett esküvő alkalmával befizet 10, 20, 30, 40, 50 krajcárt (ki melyik taksára váltja ki tagkönyvét), s ebből a kiházasított tag (már 800 tag esetén) 400 Ft hozományt vehet fel az egylet pénztárából. S mivel - így gondolta a jámbor alapító - házasulok mindig lesznek, ez az alapítvány egy végtelen, soha meg nem szűnő, önmagát tápláló segélyegylet lesz, amelynek emberbaráti haszna beláthatatlan. Az egylet ügyvezetésére beszervezte Eördögh István kiszuperált ügyvédet, a pénztár kezelésére meg egy Zathereczky János nevezetű öreg csaposlegényt, s maga Jelinek lett az egylet titkára. Amikor az első tag, egy cselédlány a befizetett 28 Ft tagsági díja ellenében 800 Ft-os hozományt kapott, nosza megnőtt az egylet ázsiója. A kis főutcái hivatali szobából egy év alatt (!) világvállalat lett. Az országban sorra alakultak a fiókegyletek, sőt idegen alapítású egyletek is. Miskolcon például 4 kiházasító egylet működött: a Borsod-miskolci (ennek elnöke Eördögh volt), a Felsőmagyarországi (elnöke Zelenka Pál ev. püspök), a Miskolci (elnöke Misley Lajos) és a Hymen nevű egylet (elnöke Groák Ignác), s a vezetőség (ügynökök!) sorában püspököket, papokat és neves polgárokat (Nyilas Samu, Ixel Soma, Apostol Pál, Soltész Nagy Albert stb.) találunk. A város főutcáján becsuktak a gyér forgalmú üzletek, mert a cégvezető beállt házasságszerzőnek. - Hallod-e, lányom - szólította le az egyik járókelőt - van-e már szeretőd? Nincsen - felelte szemérmesen a kérdezett. - Hát aztán, akarsz-e férjhez menni! - Mért ne akarnék! - volt a válasz. Utána megállítottak egy legényt az utcán: — elvennéd-e ezt a lányt feleségül? -