Nagy Magdolna: I. Rákóczi György és Borsod vármegye, 1644-1648 - Borsodi Levéltári Füzetek 36. (Miskolc, 1998)

I. RÁKÓCZI GYÖRGY ÉS BORSOD VÁRMEGYE POLITIKAI-KATONAI KAPCSOLATAI 1644-1648 KÖZÖTT „Valameddig pedig a' Magyar Korona ott fenn nálunknál erősebb nemzetségnél, a' németnél lészen [...], mindenkor szükséges és hasznos egy magyar fejedelmet Erdélyben fenntartani, mert nékik is oltalmokra, javokra lészen." - Bocskai híres végrendeletének

1 jogosságát a 17. század első felében először Bethlen Gábor, majd I. Rákóczi György tevékenysége, politikája igazolta. Uralkodásuk idején Erdély békés fejlődését igazán nem zavarta sem a török, sem más hatalom, ami a kor háborús viszonyai között nem csekély jelentőséggel bírt. Bár országuk nem volt független, a Porta főhatósága - a birodalom belső problémái és háborúi miatt — alig jelentett többet az évi adó fizetésénél, illetve az esetenkénti mérsékelt fellépésnél. Hatalmukat belső tényező legfeljebb átmenetileg veszélyeztette, a rendek fellépéséhez hiányzott a szükséges erő. A fejedelmi abszolutizmus fokozatosan kiépülhetett a század első felében, így az a helyzet alakult ki, hogy a Habsburg abszolutizmus ellen küzdő magyarországi rendeket egy abszolutisztikus állam uralkodója segítette, éppen a magyarok „természet szerint való ellenségének"

2 támogatásával. A Habsburg Birodalom erőit ugyanekkor a harmincéves háború kötötte le, területére többször csaptak be az ellenséges hadak. Nem volt megnyugtató belpolitikai helyzete sem: a bécsi udvar az erősödő rendekkel kényszerült szembenézni. A 17. század első fele többször kínált lehetőséget a fejedelmek számára, hogy az európai háborúkhoz csatlakozva 1 Felmerül a gyanú, hogy e sorok nem Bocskai Istvántól, hanem kortársától, Illésházy Istvántól származnak. Ez a lehetőség nem zárható ki, hiszen a gondolat a nádori politikának is része volt. 2 Gróf Eszterházy Miklós nádor (1625-1645), I. Rákóczi György nagy ellenfele nevezte így a törököket.