Nagy Magdolna: I. Rákóczi György és Borsod vármegye, 1644-1648 - Borsodi Levéltári Füzetek 36. (Miskolc, 1998)
Gyulafehérvár, 1648. október 27. II. Rákóczi György fejedelem a megye követeit kéri maga mellé, hogy a császárral és a törökkel rendezhesse az atyja halálát követően felmerült problémákat. Eredeti. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/b. XII. I. 55. sz. [Külsőcímzésen:] Spectabilibus magnificis, generosis, egregiis et nobilibus Domini Vice Comiti judicibus, ac universitati Dominorum, Magnatum et Nobilium Comitatus Borsodiensis. Nobis honorandis. [Papírfelzetes kerek fejedelmi pecsét.] [Külső oldalára a jegyző, Miskolczi János által felvezetve a kihirdetés helye és dátuma: 1648. november 5., ónodi megyegyülés.] Georgius Rákóczi, Dei gratia Princeps Transsylvaniáé, Partium Regni Hungáriáé Dominus et Siculorum Comes Spectabiles etc. Ez elmúlt napokban, Istenben lenyugodott kegyelmes Urunknak s édesatyánknak halálát adván kegyelmeteknek értésekre, akkori sok foglalatosságok nem engettek arra való ürességet, hogy több dolgokról is írhatnánk kegyelmeteknek. Mivel azért édesatyánknak szomorú halála reméntelen talála bennünköt, azonban szomszédságunkban is az felzendült és fegyverre ment háborúságos állapotok naponként nevekednek. Ehhez járul az töröknek is oly helyeknek meghódulása és sartanczolása [?] feló'l való kívánsága, mellyek soha ezelőtt hódoltatásban nem voltak. Hogy mindezekben nemzetünk s hazánk megmaradására jobb resolutiot vehetnénk magunknak, s egyszersmind Császár és Király Urunkkal való szent békesség minden bántódás nélkül megtartassék, szükségesnek látjuk, hogy mennél hamarébb egymással beszélgethetnénk és végezhetnénk egy értelemből. Kegyelmeteket ezért szeretettel requiráljuk, ez jövendő Szent András havának 21. napjára, értelmes, hazája és nemzete szerető attyafiait hozzánk ide Fejérvárra bocsáttani bizonyos instructióval ne neheztelje. Elhivén azt minden bizonyosson kegyelmetek, hogy mi tiszta szívből kívánjuk az békességet mindenekkel megtartani s oltalmazni. Azonban előttünk is akarjuk viselni, mit kívánnyon tőllünk nemzetünk s hazánk szereteti, kinek - Isten áldása velünk levén - meg is igyeke-