Nagy Magdolna: I. Rákóczi György és Borsod vármegye, 1644-1648 - Borsodi Levéltári Füzetek 36. (Miskolc, 1998)

röknek [?], mert az putnoki és szendrei latrok innét úgy eljárnak. Ezeknek megorvoslása penig mind úgy lehet meg, ha kegyelmed élést szolgáltat, az mint úgy vagyon értésünkre, hogy Urunk is parancsolt kegyelmeteknek ez élés felől. Nekem is írja ő Nagysága, de elébben parancsolja azt is kegyeimessen ő Nagysága, hogy az gratuitus labort kegyelmetek mind az három esztendőre valót most az jó úton kegyelmetek beszolgáltassa, Kirül Generális Uram parancsol, hogy szorgalmaztassa kegyelmetek, Krőnicz [?] uramat kegyelmét, hogy az élésbül ne fogyatkoztassa meg az katonákat, mert az mint cselekesznek, nem én akaratombul, hanem Generális uram parancsolatjábul kéntelenség alatt ki kell énnekem az katonát eresztenem, valamíg élést nem szerez kegyelmetek. Sőt ugyan protestálok is kegyelmed előtt, hogy sem én, sem Szabó Lukácz uram okai nem leszünk az, az kinek valamijét elhozzák. Azért hazájához való szeretetibül cselekedjen kegyelmetek, valamint az mi kegyelmes Urunk tekintetiért, ne romoljon csak ez környülöttünk való szegénység, had jusson mindenek egyaránt benne. Én, látja az úr Isten, mind kegyelmednek,mind az nemes vármegyének örömest, az miben tudnék, szolgálnék, de ha miben parancsolnak, szolga lévén azt kell cselekednem. Kegyelmedtül választ várok. Isten sokáig éltesse kegyelmedet. [...] Kegyelmednek jóakarója szeretettel szolgál: Keresztes András m. p.