Tóth Péter: Gömör vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái - Borsodi Levéltári Füzetek 35. (Miskolc, 1996)
BEVEZETÉS Bár a vármegyei közgyűlési és a (mező)városi tanácsülési jegyzőkönyvek különleges történeti forrásértéke mindig is jól ismert volt a tudományos kutatás előtt, rendszeres feltárásukra és egységes szempontok szerinti kiadásukra egészen a legutóbbi évtizedekig nem került sor. Elsőként Debrecen város magisztrátusának a jegyzőkönyveit jelentették meg 1979-ben, azzal a kinyilvánított céllal, hogy a városi monográfia előkészületeit segítsék; az azóta nagy számban megjelent füzetek egy-egy év válogatott anyagát tartalmazzák magyar nyelvű tartalmi kivonatok formájában. Ezután nem sokat váratott magára a vármegyei jegyzőkönyvek kiadása sem: 1983-ban jelent meg PestPilis-Solt vármegye anyagának az első kötete, ugyancsak magyar nyelvű regeszták formájában, de már a teljesség igényével, azaz a kivonatok készítője - nagyon helyesen - nem válogatott a bejegyzések között. A két kiadvány kedvező fogadtatása, valamint egy időközben megjelent harmadik kötet - amely Szatmár vármegye 1593-1616 közötti jegyzőkönyveit tartalmazza - tartalmi és technikai hibái vetették fel annak szükségességét, hogy az ilyesfajta munkák a jövőben területileg kiterjedjenek és lehetőleg egységes szempontok szerint folyjanak. A szervezést a Művelődési Minisztérium Közgyűjteményi Főosztálya Levéltári Osztályának a támogatásával a Pest megyei Levéltár vállalta fel. A munka első lépésként egy levéltári belső segédlet létrehozását tűzték ki célul, amely segédlet külön cédulákon tartalmazza az egyes jegyzőkönyvi bejegyzések regesztáit az azonosításhoz szükséges összes adattal, a regesztakészítő megjegyzéseivel, illetve a regesztában előforduló hely- és személynevek külön kiemelésével együtt; az erre vonatkozó szabályzatot Borosy András készítette el Munkautasítás a feudális kori megyei és városi testületi jegyzőkönyvek 1711 végéig terjedő részének regesztázásához címmel. Miután az Országos Tudományos Kutatási Alap biztosította az anyagi hátteret, a munkálatok megindultak abban a nyolc levéltárban (Borsod-Abaúj-Zemplén, Zala, Vas, Győr-Sopron, Nógrád, Szabolcs-Szatmár, Pest és Tolna), amely 1986-ban csatlakozott a kezdeményezéshez. Mivel ezek a levéltárak, illetve fenntartóik vállalták az elkészült regesztaanyag kiadását is, szükségessé vált egy olyan szabályzat elkészítése, amelynek segítségével biztosítható az egységes szempontok szerint feldolgozott anyagnak az egységes szempontok szerint való megjelentetése. Ezt a
