Hőgye István: Kazinczy Ferenc és családjára vonatkozó iratok, dokumentumok Zemplén Vármegye Levéltárában - Borsodi Levéltári Füzetek 30. (Sátoraljaújhely, 1990)

4. S az így visszahozott írások még akkor nap tétessenek a magok rendes csomóikba, vagy ha azt a dolognak sürgetó volta akkor nap nem engedné, rakassanak le az Archívum asztalára, hol a következő szombatig, és soha ne tovább álljanak. Által jában minden hétnek utolsó napját tágíthatatlanul arra kellene fordítani, hogy ami helyén nem áll, a maga rendébe lépjen, s az Archívumnak külső színe is csinosságot, rendet mutasson. 5. A dolgok serény folytatása nem ritkán kívánja, hogy az azon tárgyú régibb íroványok az újabbak mellé csatoltassanak, mert a régebbieknek mindenkori előkeresése sok időt fogna elrabolni. Hogy a rend meg ne bontakozzék, és hogy az, aki a régibb írásokat keresi, tudja hol találtathatnak azok, ilyenkor az üresen maradott helyekre fél árkusnyi papíroson kell feltenni azt a Jegyzést, mely a Keresőt tovább utasíthatja; fél árkuson azért, mert félni lehetne, hogy az apróbb szelet könnyen elhullhat. Ezen fél árkusnak a külső oldalára jegyeztessék fel a kivett írovány Numeroja, s így nem támadhat semmi megtévedés. 6. Az Archíváriusok minden Közönséges Gyűlés előtt készítsék el a kivett és még addig bé nem adott íroványok Laistromát s azt adják be, hogy a tartandó Gyűlés alatt felolvastatván akik az Archívumból kivett írást még vissza nem hozták, kötelességekre emlékeztethessenek. 7. Ugyan azt kellene mindakkor tennie, midőn az Építő Szék napja kihirdettetik, vagy valamely tisztviselő akár halál, akár lemondás által hivatalából kilép. 8. Az Archíváriusok mind azon rendetlenséget, hiányosságot, hibát, amit a Levelestár kincsei körül tapasztalnak, esküvéssel fogadott hűségek és szoros kötelességek szerint átállás ás kímélés mélkül jelentsék be írva lett ElőmutatáÉfc sofcb**, » időt nem vesztve, hogy a hiba korán raegorvoseltathássék. Különbért a felelet terhe őket fogja nyomni. Ezek valának azok, amiket az eltévedés és elveszés veszedelmeinek elhárításokra vezethető eszközöknek tekintettünk, s minthogy e részben inkább óhajtanánk tenni sokat, mint keveset és minthogy az effélékben az apróságok kicsinynek nézése a nagyobbjn teszen kárt: nem látánk illetlennek olyakat is említeni, amiket a gondos Archíváius magától is megtett volna