Hőgye István: Kazinczy Ferenc és családjára vonatkozó iratok, dokumentumok Zemplén Vármegye Levéltárában - Borsodi Levéltári Füzetek 30. (Sátoraljaújhely, 1990)

1815. augusztus 30. Sátoraljaújhely Kazinczy megköszönte Zemplén vármegyének a levéltári munkára történt felkérést, de körülményeire hivatkozással visszautasította azt. "Tekintetes Nemes Vármegye! Nagy tisztelettel s elragadó örömnek s a legforróbb hálának érzései közt vettem én a Tekintetes Nemes Vármegyének azon parancsolatját, hogy Levelestárjának minden darabjain menjek végig, s kijegyezvén azon íroványokat, amelyek azon idó ólta, ahogy a minden egyebek felett féltendő kincsünket Néhai Udvari Tanácsos Méltóságos Szirmay Antal Úr, Vármegyénknek Főjegyzői Hivatalát viselvén egykori zavarjából a legszebb rendbe hozta volt, elveszetteknek tarthatnak, amik sietés vagy gondatlanság által idegen fiókokba vetődtek, illő helyeikre raknám vissza, s így őket a köz haszonra mintegy második ízben nyerném meg. Oly szép s szenvedelmeimnek oly hízelkedő munka ez, hogyha ez eránt a Tekintetes Nemes Vármegye mással parancsolt volna, irigylettem volna ennek szerencséjét, s minthogy ezt kérésem nélkül s önként nyújtá nekem a Tekintetes Nemes Vármegye, valóban kevélykedném is megtiszteltetésemmel, s úgy hagynám fel emlékezetét gyermekeimnek, mint emely reájok is fényt sugárol. És mely buzdító gondolat az nekem, hogy így azzal az athlétai erejű halhatatlan férjfival, kit éppen tisztelettel említek, mint egy versenyt lehetne futnom s osztozhatnám nagy érdemeiben. De mélyen érzett fájdalommal kell a legszívesebb köszönet helyébe azt az alázatos jelentést tennem, hogy az engem tisztelő parancsolatnak nem lehet engedelmeskednem. Későcskén teszem é magamat-megtagadó alázatos jelentést, nem egyedül azért, mert csak hamar azután, hogy e parancsolatot venni szerencsém volt, kilenc hetekig tartó bécsi utam házamtól távol tárta, hanem azért is és leginkább azért, mert szünetlenül forgatom, ha az igen kedves munkát által venni környülállásaim miatt nem éppen lehetetlen e. S ilyennek találván, bátor vagyok azt végre megtenni, alázatosan esedezvén a Tekintetes Nemes Vármegye előtt, méltóztassék ezen foglalatosság alól felszabadítani, s hitelt adni szavaimnak, midőn azt állítom, hogy engem az engedelmeskedésre semmi más parancsolatja nem találhatott volna készebbnek, ha tőle. környülállásaim miatt teljesen eltiltva nem volnék. Aki egyéb eránt kegyességeibe ajánlva a legszívesebb tisz-