Csorba Csaba: Miskolc középiskoláinak levéltári dokumentumai a kezdetektől 1950-ig - Borsodi Levéltári Füzetek 29. (Miskolc, 1989)

GIMNÁZIUMOK

ez intézetnek hatalmas versenytársa a helybeli kir. kath. gimnázium, amelyben, mint állami intézetben az iskolai dijak felényit sem tesznek ki, s igy a további dijemelés esetleg az iskola elnéptelenedésére, s ezzel az intézet anyagi helyzetének a még rosszabbá válására vezethetne. Hiszen a mai rettenetes gazdasági helyzetben különösen a köztisztviselők, akik a kir. kath. gimnáziumban a köztisztviselők gyermekei részére biztositott tandijkedvezményre számithattak, oda vitték át gyermekeiket tanulmányaik folytatására. Az intézet nehéz anyagi helyzetét mutatja már az épület külseje is, annyival inkább, mert már az előző években sem álltak anyagi erőforrások a szükséges javitások, tatarozások elvégeztetésére. Az intézet bútorzata, felszerelése, a tantermek festése, ajtók, ablakok, tanári asztalok, iskola padok, falitáblák, a hiányzó taneszközök, szemléltető iskolai szerek, térképek még szomorúbb bizonyságai az intézet nehéz anyagi helyzetének... Iskoláink helyzete annál kritikusabb, mert az iskolafenntartók anyagi helyzete is egyre válságosabb, az egyházkerületeké azért, mivel a részükre folyósitott államsegély már az 1930/31ik évre 15 %-kal 1 eszál1itta

tott, az egyházaké pedig azért, mert a hivek teherbiró képessége is jelentékenyen megcsökkent s a kivetett egyházi járulékoknak egy tetemes része egyáltalán nem folyik be. Köztudomású, hogy a miskolci reálgimnázium fenntartója, a miskolci ref. egyház is kénytelen volt az egyházi adót 3 évre 100 %-kal felemelni, s egyházkerületeink nehéz anyagi helyzetéről, súlyos terheiről egyre szomorúbb hirek, kétségbeejtőbb öszszegek kerülnek forgalomba... Tagadhatatlan, hogy a mainál válságosabb időket aligha éltek át iskoláink s a viszonyok közeli javulását nem igen várhatjuk, mert a legoptimistábbak is csak annyit mondanak, hogy a válság legmélyebb pontját már elértük. Egyházunk vezetőinek, de általában minden tagjának össze kell fogni és egyértelmüleg kivenni, hogy az államkormány a ref. középiskolákat, amelyek száza-, dókon át annyi megbecsülhetetlen szolgálatot tettek hazánknak, nemzeti kultúránknak s amelyek ma is egészben állami feladatot teljesítenek, ne engedje elsorvadni, hanem adja meg a működésükhöz szükséges anyagi előföltételeket, annyival inkább, mert erre szerződésileg is kötelezve van, mert igazán bosszantóan ko-