Tóth Péter: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Miskolcon őrzött középkori oklevelei - Borsodi Levéltári Füzetek 28. (Miskolc, 1990)

Az oklevelek regesztái

szaka onnan törtek rá Miklós Baldun-i házára, hogy felgyújtsák és őt magát nyíllal megöljék; ezt meg is cselekedték volna, ha Miklós időben el nem menekül. Majd ez év tavaszán ugyanezek a személyek szintén fegyveres kézzel hatalmasul Miklós házára rontottak, feleségét és három leányát fényes nappal kegyetlenül megverték, a négy házában található összes házi eszközeit összetörték vagy elvitték, a háza előtti földet pedig felszántották és zöldséget, vagyis káposztát ültettek bele, házainak falait pedig lerontották és a házakat megégették. Mindezzel ötven márka kárt okoztak neki. Végül július 16-án, amikor Miklós testvéréhez ment Goruzlou faluba, Peteu, János, Gergely és Kristóf rablók módjára megrohanták őt, kikergették Goruzlou faluból és Zylag vármegyébe űzték, elvették tőle íját, puzdráját és köpönyegét s végül meg is akarták ölni. - Miklós vizsgálatot kért tehát ezekben az ügyekben, valamint a vétkesek megbüntetését. A vádak hallatára Pál fia Peteu felállt és ártatlannak nyilvánította magát az ellene felhozottakban. Mivel Miklós nem rendelkezett több bizonyítékkal, a nádorispán a vármegyék szolgabíráival és esküdtjeivel együtt arra kötelezte Peteut, hogy október 6-ig tegyen esküt huszonöt hozzá hasonló nemes személlyel együtt a váradelőhegyi Szent István első vértanú templomban és nyolc napon belül terjessze elé a konventnek az eskü letételét bizonyító oklevelét. A mondott határidőre azonban a nevezett Miklós jelent meg a konvent okieveiével, amelyből megbizonyosodott, hogy Peteu nem tette le az esküt. Ennélfogva bűnössége az ellene felhozott vádakban nyilvánvaló lett. Ezért a nádor minden birtokától megfosztja, birtokainak kétharmad részét a bíráknak, egyharmad részét pedig Vörös (Rufus) Miklósnak ítélte, s ezen ítélet bizonyítására adta ki a jelen oklevelet. Hártyán. Jelzete: BAZmLt. XV. I. 33.sz. Korábbi jelzete: BAZmLt XIII. 24. (A keresztesi Széles család levéltára). 52.sz.