Tóth Péter: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Miskolcon őrzött középkori oklevelei - Borsodi Levéltári Füzetek 28. (Miskolc, 1990)
Bevezetés
az Ernst-gyűjtemény egy darabja volt. Számos olyan oklevél kiemelésére került sor a régi Borsod vármegye levéltárának különböző állagaiból, amely oklevelek provenienciájáról semmit nem tudunk. Legfeljebb sejthetjük, hogy valamelyik vármegyei tisztségviselő magánlevéltára keveredhetett öszsze a nála lévő vármegyei iratanyaggal még az 1730-as évek előtt, hiszen az akkoriban meginduló e-lső levéltárrendezés már valamenynyit itt találta, ahogyan azt a reájuk vezetett legkorábbi jelzetek bizonyítják. - Hogy a "korábbi jelzet" és a "proveniencia" mennyire nem azonos fogalmak a mi esetünkben j azt legyen elegendő a már általunk kiemelt 122. számú törzskönyvi számú oklevéllel megvilágítani. Ezt az oklevelet a Máriássy család egyik tagja mutatta be 1792-ben a vármegye előtt - amely tehát ebben az esetben hiteles helyként működött -, ennélfogva proveniencia szempontjából a Máriássy család levéltárából való. A vármegye által elkészített és levéltárba tett hiteles másolatait viszont a közgyűlési iratok közül emeltük ki - az eredeti, ha nem pusztult el azóta, ismeretlen helyen lappang -, korábbi jelzet alatt tehát az ügyre vonatkozó közgyűlési számot, illetve az adott év jegyzőkönyvének a lapszámát kellett feltüntetnünk. A dolog természeténél fogva azonos azonban a korábbi jelzet és a proveniencia az ismert családi levéltárakból kiemelt oklevelek esetében. Kiadványunk használatát megkönnyítendő, több mutatót is készítettünk a regesztákhoz. Az "Oklevélkibocsájtók szerinti mutató" az anyagban való általános tájékozódást szolgálja. A "Korábbi jelzet szerinti mutató" az egyenlőre - sajnos - elkészíthetetlen konkordanciajegyzéket kívánja valamennyire pótolni. A konkrét tárgyak után kutatók munkáját segíti elő a "Névmutató", amelybe a személynevek és a földrajzi nevek mellett felvettük az oklevelekben előforduló összes magyar közszót is - ezért nem készült külön közszó-mutató -,hiszen az esetek túlnyomó többségében nagyon nehezen - vagy egyáltalán nem - dönthető el egyértelműen, hogy az illető szó tulajdonnév (földrajzi név), vagy pedig közszó. Aki a jelen kiadványt a kezébe veszi, úgy gondoljuk, az első pillanatokban elcsodálkozik azon a sokszínűségen, amely ebből a nagynak igazán nem mondható oklevélgyűjteményből a szeme elé tárul
