Kováts Dénesné: Zemplén megyei országgyűlési követválasztások 1861–1910 - Borsodi Levéltári Füzetek 27. (Miskolc, 1989)

ZEMPLÉN MEGYE LEGJELENTŐSEBB KÖVETEI (1861-1914)

ZEMPLÉN MEGYE LEGJELENTŐSEBB KÖVETEI (1861-1914) GR.ANDRÁSSY GYULA (Kassa, 1823. márc.8. - Volosca, 1890.febr.18 Miniszterelnök, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli és igazgatótanácsának tagja volt. Középiskolai és egyetemi, jogi tanulmányai befejezése után külföldre utazott tapasztalatszerzésre. Hazatérése után a példaképének tekintett Széchenyi István egyénisége volt nagy hatással rá. A közügyek terén először a Tisza-szabályozó Társulat munkájában vett részt, amelynek Szabolcs-megyei elnökévé választották 1845. decemberében. 1847-ben Zemplén megye követe, 1848-ban főispánja. 1848-ban a zempléni önkéntes nemzetőrök parancsnokaként a szabadságharc több csatájában vitézségével kitűnt. 1849-ben gr.Batthány Kázmér külügyminiszter utasítására diplomáciai kiküldetéssel Konstantinápolyba utazott. 1851. szept.21-én a többi emigrált szabadságharcossal együtt őt is halálra ítélték és jelképesen felakasztották. 1858-ig rövid megszakításokkal Párizsban élt. Miután amnesztia révén hazatért, Deákhoz és köréhez csatlakozott. 1861-ben és 1865-ben a sátoraljaújhelyi kerület országgyűlési képviselője. 1865-ben a képviselőház egyik alelnökévé, az ún. 67-es bizottságnak pedig elnökévé választották,amelynek feladata volt a kiegyezés megszövegezése a Pragmatica Sanctio alapján. Deák Ferenc mellett az övé volt a legnagyobb érdem a kiegyezés létrejöttében. 1867 . febr.17-én miniszterelnökké nevezték ki. Heves csatákat vívott a Tisza Kálmán vezette balközéppel, amely kevesellte a kiegyezés eredményeit. 1871-től 1879-ig a Monarchia külügyminisztere; a külpolitika súlypontját a Balkánra helyezte. 1878-ban a Monarchia első megbízottja volt a berlini kongresszuson. 1879-ben aláírta életének a kiegyezés utáni legnagyobb művét, a Német Birodalommal való szerződést, majd lemondott. Ezután már keveset .foglalkozott politikával, 1890-ben meghalt.