Irodalomtörténeti dokumentumok Zemplén levéltárában - Borsodi Levéltári Füzetek 26. (Miskolc, 1986)

Könnyen találsz Fiam, te az Németekre, Monriá néki az Ur, tsak nézd e jelekre, Nedves Or, görbe láb, tarisnya, cipellő, Paróka bugyogó rajta az juk szellő, Ell indult Urának parantsolattyára, Fel ül gyorsasággal friss paripájára, Akadt véletlenül, Ö Magyar Országra, Talált egyenesen egy Német Tsordára, Meg ragadá egynek fején a Parókáját, Viszi az ég felé, mint varnyu a fiját, Oe bálira forditja mind szemét mind száját, Mivel nem nézhete, Német rut pofáját, Midőn igy útára Német Madarával, Imigyen beszélle, sz:Mihály magába, Lesz ma nagy nevetség Magos Menyországba, Ha ezt bé mutatom az kurta nadrágba, Haza téré végre nagy utazásából, Le ugrik örömmel gyors paripájáról, Mutatni akarja, hogy miért faradot, Tekint a kézire, hát Parókát hozott. Hová lettél Német, az Ördög, nem mondom, Úgyis az kezemből az vittel, jól tudom, Hijába fáradtam, bérem elvesztettem, Levált az Paróka, s őtett elejtettem, Be ment nagy szomorún, Ura elejibe, Tartja az Parókát, reszkető kézibe, Szemivel sem látott, mert nagy vala gondja, De hogy mentse magát röviden azt mondja, Meg botsásd Teremtőm, hijába fáradtam, Meg jöttem de vélem, németet nem hoztam, Hogy igy járjak véle azt valyon kihitte, Itt az haja, de magát az Ördög el vitte,