Irodalomtörténeti dokumentumok Zemplén levéltárában - Borsodi Levéltári Füzetek 26. (Miskolc, 1986)

PETŐFI SÁNDOR (1823-1849) Költő, a magyar lírának világviszonylatban is jelentős képviselője. Jó kapcsolatban volt a zempléni ellenzék tagjaival, különösen Kazinczy Gáborral, akinek vendége volt 1B47 nyarán Sátoraljaújhelyen és a Bodrogközben. Több verse, utilevele őrzi e zempléni út emlékét. Itteni kapcsolataira utalnak az alábbi levéltári iratok. Ma szobor, intézmény és utcanév őrzi emlékét Sátoraljaújhelyen. MIL 11.476-496. 129. 1847. augusztus 5. Sátoraljaújhely Zemplén vármegye közgyűlése nyolcvan személyt, köztük 43.-nak "Petőfy" Sándort tiszteletbeli táblabírájává választotta. A jegyzőkönyv név szerint feltüntette a szomszédos megyékből és Zemplénből választott táblabírákat közöttük Petőfi mellett csak Kazinczy Lajos - Kazinczy Ferenc legkisebb fia a későbbi aradi vértanú - neve közismert. Petőfi korábban járt a városban és Zemplén megyében Kazinczy Gábor vendégként, Széphalmon is volt. Útjáról több vers született és az Utilevelekben szépen írt a vidékről . Zempléni kapcsolatairól Hőgye István írt a Magyar Nemzet 1981. dec. 1. számában. IV. 1001/g. 1847. 407-408. 130. 1849. szeptember 4. Pest Országos körözés, elfogató parancs a szabadságharc vezetői ellen, közöttük Besse János, Fényes Elek, Kossuth Lajos, Nagy Ignác, Táncsics Mihály, Vas Gereben, Vasvári Pál szerepelnek, mint politikus-irodalmárok. Itt Petőfi körözése, személy leirása a következő: Petőfy Sándor költő, 30 éves, erdélyi, születése nem tudatik. Ref. nős. Alatsony termetű, barna képű, fekete, feliálló hajú, emelt homlokú, fekete szemű és szemöldökű, széles orrú, rendes szájú és fogú, hegyes állú és sötét bajuszú, beszél magyarul, németül, oláhul, nyakravaló nélkül szokott járni. A körözésben, mint mások esetében is több tévedés található. V. Tállya körlevelek jkv. 1845-1850. 170. 131. 1897. június 14. Segesvár Meghí.vó a Petőfi szoboravató és segesvári csatában elesett hősök emlékművének felavatására: Meghívó a segesvári Petőfi-szobor leleplezési ünnepélyére, 1897. évi július hó 31.