Dongó Gyárfás Géza (szerk.): Adalékok Zemplén-vármegye történetéhez
Zemplén történetének kutatása és az Adalékok
gye területén lévő, potenciálisan veszélyeztetettnek vagy nehezen hozzáférhetőnek számító iratanyagából igyekeztek meríteni, miként kiderül egy 1896. évi közlésből: "Több helyről intéztek hozzánk kérést t. előfizetőink, hogy az "Adalékokéban mikor szándékozunk megkezdeni a vármegye levelestárában őrzött, históriai tekintetben közérdekű adatoknak a közzétételét? E kérdezősködésekre tisztelettel feleljük, hogy azonnal, mihelyt az "Adalékokéban arra tér és alkalom nyílik. Meggyőződésünk szerint azonban feladataink közül azok a legsürgősebben, amelyekkel most foglalkozunk, t.i. az egyeseknél, vagy községeknél hányódó-vetődő adatok összegyűjtése, közrebocsátása és így az örök elkallódásoktól való megóvása." (Adalékok 1896. 63-64.p.) Az adatközlések és cikkek-tanulmányok színvonala igen különböző. Általánosító értékítéletet alkotni róluk nem is lehet, csak e- gyedileg vizsgálni. Kétségtelen, hogy az értékes adatok és tanulmányok mellett sok lelkes amatőr paleográfiai és latin nyelvi ismereteinek hiányos volta, a filológiai pontosság iránti érzék különböző volta miatt vannak elképesztően dilettáns írásművek is (pl. Babocsay Izsák Fata Tartzaliensiájának kiadása), de a közlések többsége feltétlenül értékes. Bár az Adalékok célja az volt, hogy adatokat gyűjtsön a vármegye leendő történeti monográfiájához, ez a monográfia sehogyan sem akart megszületni. Alighanem azért is, mert az Adalékok szerkesztője és írói nem éreztek elég erőt és önbizalmat magukban ahhoz, hogy e nagy vállalkozást ténylegesen felvállalják. így mikor a Bo- rovszky Samu szerkesztette Magyarország vármegyéit és városait bemutató sorozatban Zemplénre került sor (a kötet 1905-ben jelent meg), annak írói nagyobb részt nem az Adalékok munkatársai voltak. A megye történetét 1815-ig Reiszig Ede dolgozta föl, az ezt követő részt 1849-ig Matolai Etele, majd az 1905-ig terjedő időszakot Dongó Gy.Géza, mindkét utóbbi rész egészében dilettáns alkotás, elvész a felszínes apróságokban, nem a lényegre koncentrál. Az irodalmat és tudományt bemutató rész viszont, a sárospataki Horváth Cyrill műve, értékes, jól szerkesztett összefoglalás, hasonlóképpen Szinnyei Gerzsoné is a sárospataki főiskoláról. Az Adalékok feltétlenül hasznos és ígéretes vállalkozás volt, a leghosszabb időn át megjelenő vármegyetörténeti kiadvány-sorozat 1945 előtt. A zempléni sajátos helyzetből és a szerkesztő és köz175
