Tóth Péter - Barsi János: Borsod vármegye statutumai 1578-1785 - Borsodi Levéltári Füzetek 23. (Miskolc, 1989)

261. 1732: AZ ELKÓBOROLT JÓSZÁGOKKAL KAPCSOLATOS ELJÁRÁSRÓL Aki elkóborolt jószágot talál, tartozik azt bejelenteni a szolgabírónak, vagy az esküdtnek, hogy a köröztetés mennél gyorsabban megtörténjék. Ha a jogos tulajdonos két héten belül nem jelentkezik, a talált jószágot át kell adni a szolgabírónak. Ha egy év leforgása alatt sem lehetett megtalálni a tulajdonost, akkor a jószágot hivatalos úton el kell adni és árát az arra rászoruló szegények között kell kiosztani. IV.A 501/a. 21.köt. 74.

p. - IV.A 501/g. l.köt. 134.sz. 262. 1732: A KIRÁLYI É5 HELYTARTÓTANÁCSI RENDELKEZÉSEK ELLENI TILTAKOZÁSOKRÓL A jövőben a vármegye nem veszi figyelembe s legfőképpen nem vezeti be a jegyzőkönyveibe azokat a tiltakozásokat, amelyek magánszemélyek részéről hangzanak el a király vagy a Helytartótanács közügyekre vonatkozó rendelkezései és utasításai ellen. IV.A 501/a. 21.köt. 75.

p. - IV.A 501/g. l.köt. 135.sz. 263. 1732: A VÁRMEGYE TISZTSÉGVISELŐINEK FIZETÉSÉRŐL Megnövekedett munkáik, a vármegye és a szegény nép érdekében véghezvitt mindennapos fáradozásaik következtében a vármegyei tisztségviselők a jövőben az alábbi éves fizetést fogják kapni: - rendes alispán: 450 forint; - helyettes alispán: 200 forint; - rendes hites jegyző: 300 forint; - a négy szolgabíró mindegyike fejenként 120 forint; - minden egyes esküdt: 60 forint; - ügyész: 75 forint; - a vármegye rendes biztosa: 180 forint; - a rendes adószedő: 200 forint; - aljegyző: 80 forint. IV.A 501/a. 21.köt. 78.

p. - IV.A 501/g. l.köt. 136.sz.