Tóth Péter - Barsi János: Borsod vármegye statutumai 1578-1785 - Borsodi Levéltári Füzetek 23. (Miskolc, 1989)

további köteteinek regeszta formájában történő kigyűjtése viszont alighanem a jövő század feladata marad. Mind a megyei, mind a miskolci kiadvány készítésekor felmerült a kérdés: teljességre törekedjünk-e, s ha igen, milyen vonatkozásban. A miskolci statútumok egyetlen forrásaként a városi jegyzőkönyveket használtuk. Természetesen elképzelhető, hogy más levéltári dokumentumokban is maradhattak fenn miskolci statútumok, azonban a szerteágazó kutatásokat nem vállalhattuk, mert a kutatásra fordított idő előzetes számításaink szerint aligha állt volna arányban a várható eredménnyel. A megyei statútumok gyűjtése két forrásból táplálkozott: egyrészt használtuk a XVIII. század végén külön kötetben összegyűjtött statútumok gyűjteményét /jelzete IV.A 501/g l.köt./, de ezzel párhuzamosan a vonatkozó időszak jegyzőkönyveinek tüzetes átvizsgálását sem mulasztottuk el. Az eredmény az anyaggyűjtőket igazolta: jónéhány olyan statútumot tartalmaztak a megyei jegyzőkönyvek, amelyek az utólag összeállított gyűjteménybe nem kerültek bele. A miskolci statútumokat tartalmazó kötet 223 regesztát, majd ezt követően 21 teljes szövegű közlést tartalmaz. A borsodi kötetben a regesztákat és a teljes szövegű közléseket nem különítettük el, felváltva követik egymást. Abban az esetben, ha a szöveg közlése rövidítés nélkül volt célszerű, úgy jártunk el, legfennebb bizonyos formulas részeken rövidítettünk. Ha történeti szempontból a regeszta/tartalmi kivonat/ is elegendőnek látszott, úgy utóbbi megoldást választottuk. Kivételt az jelentett, hogy - tekintettel a nyelvészeti kutatás érdekeire - a magyar nyelvű statútumokat a XVIII. század elejéig minden esetben teljes szöveggel, betűhűen közöltük! Tisztában vagyunk azzal, hogy forrásközlési szempontjaink vitathatóak, hiszen szemünkre vethetik azt is, hogy önmagunkhoz sem voltunk hűek, mert a miskolci és a borsodi kötet némileg eltér egymástól. Az ötletet adó nógrádi statútum kötet, majd a nemrégiben napvilágot látott gyöngyösi is eltér a közlési gyakorlatot illetően egymástól. De talán mégsem ezeket az eltéréseket kellene hangsúlyozni, hanem azt, hogy valamennyi a tudományos alapkövetelményeknek eleget tevő közlés, amelynek