Seresné Szegfői Anna: Borsod vármegye képviselete a reformországgyüléseken - Borsodi Levéltári Füzetek 21. (Miskolc, 1987)
Bevezetés
Az 1825-re összehívott országgyűlésre a megye Vay Ábrahám alispánt és Ragályi Tamást küldte fel. Ragályi Tamás megválasztása nem volt zökkenőmentes, a katolikusok óvást emeltek, ugyanis mindkét követ protestáns volt. A követek 42 pontban összefoglalt utasítása általában a rendek és ezentúl Borsod megye sérelmeivel foglalkozik. A megye arculatának megrajzolásához említést érdemel az a pont, amely a törvénytelen újoncozásból fakadó sérelmek orvoslása előtt megtilt a követeknek minden más ügyre vonatkozó tárgyalást, szerepel ezen kívül a magyar nyelv ügye, a "Nemzeti Játék- szin és Játszó Társaság" felállítása is-.A megye rendei híven követték az országgyűlés eseményeit, ezenkívül megélénkült más megyékkel folytatott levelezésük is, sőt közvetlen levelezésben állottak az udvarral az országgyűlési tárgyak ügyében. Az országgyűlés egész tartama alatt vizsgálva Borsod szerepét ellentmondásos lépésekre bukkanunk. Nyilvánvaló, hogy a rendi sérelmek ügyében igen határozott az álláspont, ugyanilyen határozott az ellenállás a rendi alkotmány bármilyen csekély megváltoztatásának kísérletével szemben is, miközben a magyar nyelv és az Akadémia ügyében a leghaladóbb nézeteket képviselik. Borsod megye országgyűlési szereplésének részleteit, annpk gazdasági-társadalmi gyökereit feltárni még a kutatók feladata, itt csupán néhány példával illusztrálnánk ennek a magatartásnak az irányait. A rendi sérelmekkel kapcsolatos állásfoglalásra a legjobb példa az 1827. április 9-i királyi választ követő utasítás, amely azt javasolja az országgyűlésnek, hogy mivel a király a sérelmeket nem orvosolta, az országgyűlés törvényalkotás nélkül oszoljon széjjel. Jellemző tény az is, hogy az utasítást később úgy módosítják, hogy a Tudományos Akadémiára vonatkozó törvény kivételével ne hozzon az országgyűlés törvényt. Az alkotmány végletekbe is hajló védelmének egy másik példája a só árának az ügye. Az alaputasítás értelmében a követek feladata, hogy a só árának csökkentését foglalják törvényba, sőt pótlólag olyan utasítást is kaptak, hogy az adót addig ne szavazzák meg, amíg a só árát le nem szállítják. Miután leirat közölte, hogy a király leszállította a só árát, Borsod azontúl, hogy örömét fejezte ki a tény fölött, tilakozott az eljárás ellen, mivel a só árát az országgyűlésnek VIII
