Seresné Szegfői Anna: Borsod vármegye képviselete a reformországgyüléseken - Borsodi Levéltári Füzetek 21. (Miskolc, 1987)

Bevezetés

és az udvar polgári haladással szembeni érdekközössége lehetővé tette, hogy a rendek végső soron minden esetben kielégítsék az udvar igényeit. Ennek ellenére a többi tartományhoz viszonyítva a magyarországi abszolutizmusnak megvoltak a korlátái. Elsősorban a magyar országgyűlés két kamarás volt, az alsótáblán a megyék küldöttei ültek, így az udvarnak nemcsak az országgyűlés szintjén, hanem a megyékben is politizálnia kellett. Erősítette ezt a tényt az is, hogy a rendi befolyástól független szervek csak a legfelső szintű államigazgatásban éltek, a közép- és alsószintű igazgatás a megyei önkormányzat kezében volt. A megyei nemesség pedig, ha lassan is, de aktivizálódott. A gyakori országgyűlések miatt megélénkült a belpolitikai élet, a háborús években a világpolitika hírei beáramlottak a közgondolkodásba, s végül de nem utolsó sorban a nemesség egyre szélesebb rétegei kapcsolódtak be az árutermelésbe, s ez fokozta politikai aktivitásukat.

1812 után az udvar az országgyűlés mellőzésével a megye rendszer ellen intézett támadást, ekkor azonban már a megyei nemesség felkészültebb és szervezettebb volt.

A támadás első szakaszában az udvar taktikája a nemesség megosztása volt, a kisnemesi réteg előtérbe helyezése a megye, mint ellenállás szétzüllesztése. Az eszköz pedig a tiszújításokon elrendelt személyenkénti szavazás, amely a választások üzletté válását jelentette és hírhedtté tette Magyarországot. Az országgyűlés kikapcsolása és a megyék önkormányzatának visszaszorítása u- tán az udvar második lépése az adó és az újoncok rendeleti úton történő behajtása volt. A megyék azonban ellenálltak, egymás után küldték tiltakozó felirataikat az udvarhoz, és ezen túlmenően meghiúsították a végrehajtást is. 1823 elejére az udvar és a megyék feszültsége a csúcspontra ért, az udvar számára egyetlen kiút maradt: a nyilt erőszak. A végső soron katonai hatalommal megtört ellenállás feletti győzelem kétes értékű volt, ezt az udvar is fel ismerte és a tartós kibékítésre törekedve összehívta 1825-ben az országgyűlést.

Az országgyűlés 1825. szeptember 11-től 1827. augusztus 18-ig, mindkét részről az óvatosság jegyében zajlott. A királyi propo- sitiók ezúttal az 1790. évi bizottsági munkálatok tárgyalását, a pénzdevalváció rendezetlen kérdéseinek megoldását és az adómegVI