Seresné Szegfői Anna: Borsod vármegye képviselete a reformországgyüléseken - Borsodi Levéltári Füzetek 21. (Miskolc, 1987)
Bevezetés
meg. Jelentős eredmény volt, hogy az újoncozásnál bevezették az eddigi "kötéllel fogás" helyett a sorshúzást, s a katonaidőt 10 évre maximálták. Bár a királyi propositiokban nem szerepel, tárgyalták a magyar nyelv ügyét is, az eredmény az anyanyelv hivatali használatának törvényesítése. Borsod megye két követe Ragályi Tamás és Lónyay László igen rövid, 11 érdemi pontból álló utasítással utazott Pozsonyba. A pótutasítások közül annyi érdemel említést, hogy a megye ragaszkodott a 28 ezres újonclétszámhoz, a többséghez csatlakozva ezen felül csak háború esetén kívánta a többit kiállítani. Az 1830. évi országgyűlés elodázta a megoldásra váró problémákat. Az országgyűlés berekesztése után a bizottsági munkák megyei tárgyalása folytatódott; olyan élénk maradt a politikai élet a megyékben, mintha az országgyűlés nem is ért volna véget. Ezt az é- lénkséget akasztotta meg 1831-ben a kolera, a felvidéki felkelés, ami az 1831-32-ben újra megélénkülő tárgyalások menetében nem kis szerepet játszott. A megyék többségében a reformer nemesség megszerzi a szótöbbséget, kialakul az ország politikai geográfiájának új képe. A megyei nemesség adott gazdasági és társadalmi viszonylatainak megfelelően foglal állást a reformok kérdésében; • az ország megyéi három elkülönítható csoportra oszlanak. Külön csoportot alkotnak a hagyományos gazdálkodó nagybirtokosok lakta konzervatív megyék, az árútermelésben egyre inkább érdekelt radikális megyék és a közöttük elhelyezkedő harmadik csoport, amelyik csak egyes .kérdésekben hajlik a reformok felé. Ez utóbbi csoportba sorolhatjuk Borsodot, ahol a hagyományos kisnemesi gazdálkodás mellett megjelennek az iparosodás kezdetei. Az 1032-ben megnyíló országgyűlésre legtöbb megye a reform munkálatok elfogadását és továbbfejlesztését adta utasításba. A részletkérdésekben esetleg előforduló negatív utasítások sem jelentettek végleges ellenszavazatot, hiszen a követek remélhették, hogy az országgyűlés eseményeinek hatására kedvező pótutasítást kapnak. Mindez csak akkor elképzelhető, ha az országgyűlés eseményei eljutnak a széles közvéleményhez. A reformereknek nagyon fontos volt a nyilvánosság, saját küldőiket és a felső tábla kozervatív főrendjeit a közvélemény formálásával akarták céljaik mellé állítani. Az 1832. december 16-tól 1836. május 2-ig tartott országgyűlés XI
