Hőgye István: Kossuth Lajosra és családjára vonatkozó iratok Zemplén vármegye levéltárában - Borsodi Levéltári Füzetek 20. (Miskolc, 1981)

körére nem is alkalmazható, sőt tisztelt levelezőimen kivül csak azokkal közölvén, kiket megkértem, hogy a megyejökbeni dolgokrul engemet értesítsenek. A törvényre s mint alkotványos ország szabad polgárjához illik az alkotvány biztosította nemzeti jogokra alapítván meggyőződésemet, ha csak a legvastagabb csalatkozás hályoga nem boritja szememet, az alázatos tisztelettel fentebb előterjesztett dologban törvénytelenséget álmodni sem tudok, s mivel változhatlan élet szabályul tűztem ki magamnak kötelesség szerént is a törvények ellen tudva s akarva nem véteni, s azoknak határa in túl nem hágni és mivel alkotványos nemzet tagja lévén azon hiedelmet tápláltam Hazám s Királyom iránt hü keblemben, hogy a törvény minnyájunk felett áll, s a törvény oltalma alatt nagyok és kicsinyek egyenlő biztoságai élhetik napjaikat, gyakorolhatják jusaikat, mivel a felsőbséget törvény őrjelnek szerettem és szeretem tekinteni, nem történhetek előttem semmi váratlanabbul, mint az, hogy Tekintetes Pest Vármegyének Főszolgabirája Tekintetes Zlinszky János úr által Ő Cs. Kir. Főherczegségének Országunk mélyen tisztelt Nádorának parancsolatjára a fent emiitett s 3 1/2 esztendős köztudomású gyakorlat után folytatni kivánt magános

1 irott levelezésemtől mindaddig mig erre legfelsőbb helyről engedelmet nem nyerek szoros felelet terhe alatt eltiltattam. Melly eltiltást s reá adott nyilatkozásomat alázatos tisztelettel bemutatni bátorkodom. Időszaki hirlapot nyomtattatni s kiadni szándékomban nem lévén a sajtó állapotjának törvényességéről szóllani körömbe itt nem tartozik, ámbár a legközelebbi országgyűlésről a sérelmek sorában e tárgyat illetőleg tett országos felírás a véleményre e részben is minden egyes polgárnak útmutatást szolgáltathatna, de már azt bátor vagyok alázatosan állaitani, hogy törvény nincs, melly az országban nyilvánosan történő köz dolgokról írásban levelezni tiltana, de a törvényen itt ott túlterjedni szokott gyakorlatot illetőleg is soha sem hallottam, hogy irott magános levelezésre legfelsőbb engedelmet vagy privilégiumot kérni kellene. Én Tekintetes Karok és Rendek levelezésemet a rekesztvény bizonyitása szerint egyébre kiterjeszteni nem akarom, mint azon tárgyakra, mellyek a nemes megyék közgyűlésein nyilvánosan előfordulnak. Mivel pedig a nyilvánosság polgári institutioink termé-