Hőgye István: Kossuth Lajosra és családjára vonatkozó iratok Zemplén vármegye levéltárában - Borsodi Levéltári Füzetek 20. (Miskolc, 1981)

erre legaláb 15.000 ft. 's minden beteghez két ápoló kivántatik, a kik ötet szünet nélkül spiritussal dörgöljék, őrizzék, ápolgassák, ez nállunk lehetetlen, a hol legnagyob részben tsak keresztényi segedelembül tartatik fel a Korház, azomban még is a mái napig már 36 gyógyulót vettem által ezen hiányos korházból a veszteglőbe, melly hiánv egyedül a felvigyázó 's Orvos Uraknak a munkás seborvosnak meg betsülhet

et len fáradozói által lehet valamennyire pótoltató. « k.r. Midőn a mint fellyeb emlitém, a félénkség 's irtódzás a betegség elkapására nézve olly nagy, 's merem állitani minden másoknál veszedelmeseb behatást gyakorol, ezen félelemnek, 's irtódzásnak még egy más nem kevésbé iszonyú rosz oldala van t:i; a mint Tognio Doctor Ur Városunk felett ki monda az ítéletet, a kévésünktől hallott hir, nyil sebességgel szárnyalt el a Városba, 's a nép szörnyű rettegésbe jött, ezen rettegés a legfelsöb pólczot érte el midőn Tekintetes Első Ali Ispány Ur hivatalos kötelességénél fogva Ujhelyt ide hagyni kéntelenittetett nem azért hozom ezt elő mintha gátsoskodni akarnék, mert ezt tennem nem is szabad, nem is illik, 's ha tenném igasságtalanságot követnék el, Tekintetes Első Ali Ispány Urnák ezt tenni kétség kivül kelletett, 's ha szabad meg vallanom mit sajnáljak az egészbe egyedül azt sajnállom, hogy ezen elkerülhetetlen lépés hamaréb nem történt, tsupán tsak úgy hozom ezt elő mint olly történetet, a mellynek szerentsétlen befolyása volt a nép bizodalmas meg nyugvására, — elég, hogy a félelem, 's irtódzás a leg felsőbb poltzot érvén el, a nép segiteni senkin sem mert, a piatz közzepén, vagy kint a mezőnek 's Hegyeknek leg távolab részeiben, számos munkásoknak közepette essen le lábáról egy szerentsétlen ember, mintha az Isten ményköve tsapott volna le a nézők közzé szélt rijjad az egész sereg, egy kis segitséggel még orvoshoz, korházhoz érhetne, veszni haggyák ki ki tsak hozzám siet, 's még én nem megyek, nem küldök embert, szekeret kinjában fetreng elhagyattatva a boldogtalan, képzelni lehet már most, hogy ha az e végre fizetett szekerek, 's emberek éppen hasonlóba el vannak foglalva, még segitséget adhatok a gyakran a legtávolab hegyekbe 's földeken el hulló szerentsétleneknek a nyavalya rajta gyógyithatatlan erőt vesz, sőtt sokszor meg is hal, -- mert itt egyedül való jó, -- a hirtelen segitség, megtörtént az is, hogy szekeret hirtelen