Hőgye István: Kossuth Lajosra és családjára vonatkozó iratok Zemplén vármegye levéltárában - Borsodi Levéltári Füzetek 20. (Miskolc, 1981)

mögött rajtőznék. Kossuth örök érdeme, hogy jobban szerette a hazát, mint önmagát. Ebből származott minden dicsősége és szenvedése. Élete drága gyöngyöket termő folyamathoz volt hasonló és azokból a gyöngyökből semmit sem tartott meg ön­magának, mindent nemzetének adott. Saját életének gazdaságát nemzete dicsőségében kereste. Lelkének csak egy eszménye volt: a haza boldogsága, amelynek egységét s nagyságát a nemzet örök időkre szóló alkotásaival biztositaná. Az ilyen próféta nem­csak a maga idejének látnoka, hanem minden idők tanácsadója. Ma is, ha megfogyatkozik lelkünkben a nemzet jövendőjében ve­tett hit, ha hanvadozóban van a lelkesedés égi tüze, ha nem tudunk béketűréssel szenvedni, reménységgel keresztet hordoz­ni az igazságért, elveinkért, eszményeinkért, az ő életére gondolunk, az ő kijelentéseit emlegetjük. Élete ma is élő,' ható erő. Hiszen a nagyoknak csak születésnapjok van; a nagy lelkek fáklya világa sohasem alszik ki; akikre Isten örök i­gazságok hirdetését bizta, azok megjelenésük után sohasem tá­voznak el a földről; a lelkes utódok szivében élnek, életük a nemzet szellemi gazdagságát gyarapitjá. Az Ő önzetlensége, az Ő lánglelke, az 0 önfeláldozása is nemzeti örökség, szel­lemi hatalom.' Megdicsőülve, égi erővel vezeti népét a jöven­dő felé. Örökké él, mert akik sokakat az igazságra vezérelnek, azok mint a csillagok örökkön és örökké fénylenek. Adjunk azért dicsőséget az Ur nevének Isten küldötte hozzánk, hogy kibontsa lelke szárnyait ; fenkölt eszméivel a szent em­lékek áldott földjén, ebben a vármegyében kezdje meg prófétai hivatását, a népért s a nép szabadságáért élni. Adjunk az Ur nevének dicsőséget. Az a lángelme, amely lelke tüzével besu­gározta az egész hazát, az egész világot, a mi vármegyénket, a mi városunkat gazdagító első sugaraival. Az Urnák kegyelmi végzése volt ez, hogy igazi örökösei legyünk az Ő nagy szel­lemének. A föld minden lakosival imádjuk az Istent. Mondjuk áhítattal: Mely csodálatosak a te cselekedeteid Uram, az em­bernek fiaihoz! Lélekben leborulva azért, az Ur előtt, tegyünk szent fogadást, hogy prófétáink szellemi örökségének hü őrzői leszünk minden­kor. Kossuth a nép lelkének búvár1ása, a nemzeti sajátságok fejlesztése, a nemzeti hagyományok és várakozások hirdetése,

Next

/
Oldalképek
Tartalom