Hőgye István: Kossuth Lajosra és családjára vonatkozó iratok Zemplén vármegye levéltárában - Borsodi Levéltári Füzetek 20. (Miskolc, 1981)

is: az újheJyi postamester parancsra sem hajlandó a hatóságoknak kiszolgáltatni a postán érkezett tudósításokat. /173. számú közlemény. / Tudjuk, hogy l8ko. juniiis 25-én, a börtönből történt szabadulása után Sátoraljaújhelyben barátai, tisztelői vendégül látták Kossuthot, az ottani vacsorán mondott beszédét közölték /Összes Munkái XI.k. 11-lk.p./, de a "hivatalos" Zemplén vármegye - ahol sok ellensége volt - még 1848-49-ben, életpályájának csúcsán is tartózkouó volt vele szemben. Nem tudunk arról, hogy Zemplén vármegyében Sátoraljaújhely a nevelőváros, vagy Monok a szülőfalu, vagy bármely más hegyaljai város Debrecenhez és más városokhoz hasonlóan díszpolgárrá választotta volna, vagy a látványos hála jeleivel halmozta volna el, mint tette Hont és Pest vármegye. Az emigrációból zempléni barátaival is kapcsolatot tartott. i860ban az újonnan alakult Zemplén Vármegyei Bizottmány diszelnökének jelölte Kossuth Lajost; nyolcvanadik szülété

snapj-án méltóan köszöntötték, a kilencvenediken pedig már Sátoraljaújhely város kötelességének érezte, hogy díszpolgárává tegye nagy fiát. Halála után kezdődött igazi megbecsülése, amikor már a temetésen megkülönböztetett helyet kapott a szülőfalu, a keresztelőhely és Zemplén vármegye képviselete és később az emlék ápolásában első helyet követelt a szülővidék. Lakóházát, szüleinek házát emléktáblákkal jelölték meg, arcképét többször megfesttették, Ujhely városában s Zemplén vármegyében szobrokat állíttattak, utcákat, intézményeket jelöltek meg nevével. Eszméit őrizték, gondolatait ünnepi beszédekben, megemlékezésekben, méltatásokban - természetesen mindig az adott időnek megfelelően - idézték. A hosszú életútból, Zemplén vármegyéhez kapcsolódó tevékenységéből egy-egy történelmi korszakban, sorsforduló idején mindig találtak aktuálisat, a küzdelemre, a harcokra, a helytállásra, a nagyobb feladatok megoldására buzditást. Kossuth Lajos minden korszaknak, igy a ma és a jövő emberének is példaképe lehet, s kivételes emberi nagyságának bizonysága, hogy emléke elevenen él népünk szivében, eszméiből meriteni tudunk. Életútjában, életmüvében van nekünk-szóló, mában is munkálódó és örökmaradandó: mély, önzetlen, tettekben megnyilvánuló hazaszeretete.