Seresné Szegőfi Anna: Zemplén vármegyei esküszövegek - Borsodi Levéltári Füzetek 19. (Miskolc, 1983)
Bevezetés
J a bírói hatalom jelvényeit, a birói pálcát, a ládát, a láda kulcsát, a város " hiteles pecsétjét " /pecsétnyomóját/, beleült a díszes birói székbe. Ezután vagy a templomba mentek, vagy ott a helyszínen az uj főbírót " meghiteltetik A " meghiteltetés " formáit is szabályozták vagy pedig a szokás alakította ki, hogy kik kezébe, kiknek a jelenlétében kellett az esküt letenni. A hegyaljai főbiró " esküvevője " a város prédikátora volt, de ott volt mindig a megyei hivatal képviseletében a kerületi szolgabiró vagy annak megbízottja és a földesúri intéző valamint az újonnan választott tanács. A város többi tisztségviselője a főbírónak tette le " hitét " mégpedig tisztségenként hivatali rangsorban : biró, notarius, törvénybiró, városgazda, adószedő, stb. egyenként vagy ahányan "választottak" voltak a tisztségre, a tanácsosok együtt. A megyei tisztségviselőktől az alispán vett esküt, de táblabirák, megyei esküdtek a megyei közgyűlés előtt tették le az ünnepélyes " fogadalmat ". Az esküttevők állva, térdepelve, kezüket szivükre, vagy balkezüket szivükre, jobbjukat illetve jobbkezük két ujját az égre emelve mondták a pap, prédikátor, vagy a megyei főhivatalnok után az eskü szövegét. Máskor, általában tanuvallomási eskünél kezüket az imakönyvre, bibliára vagy feszületre téve esküdtek. Az " esküvevő " az eskütevőt vagy eskütevőket az eskü letételére hivatalosan felszólította és hangosan mondta az eskü szövegét, mondatról-mondatra, vagy kisebb részekre tagolva olvasta, az eskütevők nevük hangsúlyozásával utána mondták. Az esküszövegek előre megfogalmazott tartalmi és formai követelményeknek, az adott hivatal, mesterség lényegét kifejező Írásos jogok és kötelezettségek rögzítései. Az esküforma, esküminta mesterségenként és időszakonként változott, néha több tisztség egy- személyü ellátásával összekapcsolódott, máskor egy azon feladat különválásával szétvált és ezt az eskümintában is rögziteni kellett pl. erdő- és mezőbiró, erdő, mezőbiró, vagy vármegye kapitánya, mely korábban hajdúk hadnagya és a várnagy két tisztségét olvasztotta egybe. Az eskumintákhoz /különösen a városok irataiban/ gyakran odaírták, hogy kit, kiket " eskettek " meg vele, vagy az esküszövegekben az N.N. helyett nevek szerepelnek, igy ezek mai értelemben már esküokmányoknak, esküjegyzőkönyveknek tekintendők. Akik vonakodtak hivatali esküt tenni azokat úgy tekintették, mint akik nem fogadták el a felkínált állást, megbízást, köztiszt- VIII -
