Stefán Istvánné: Borsod vármegye levéltára feudális kori iratainak összevont helymutatója - Borsodi Levéltári Füzetek 15. (Miskolc, 1982)

- VT 1785-ig /és nem 1848-ig, mint Zemplén esetében/ terjed, a. korszak, amelynek iratanyagát a szerző részben feltárta. Nem kaptak helyet természetesen a kötetben azok a jelentős feudális kori irategyüttesek sem, amelyek nem a vármegye levéltárának részei, hanem más fondcsoportokban nyertek elhelyezést: az egyes családi levéltárak helytörténeti vonatkozású iratanyaga, a községi-mezővárosi levéltárak megmaradt iratai, az úrbéri törvényszéki iratok, stb. S végül arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a régi mutatókat is emberek készítették: ha tehát hiányosak vagy pontatlanok, az szükségképpen tükröződik az összevont helymutatóban is. Az elmondottak alapján úgy látjuk, hogy a kötetet célja - a kutatók előzetes és általános tájékoztatása — elérésében nagyban segitené egy részletes ismertetés Borsod vármegye levéltáráról, a levéltár belső rendjéről, az egyes fondok és állagok közötti összefüggésekről, a feldolgozott állagok rendszeréről. A következőkben tehát ennek a feladatnak kívánunk eleget tenni. -oBorsod vármegye levéltárának a rendezése az 1730-as években vált elodázhatatlanná: ekkorra szaporodott fel annyira az iratanyag, hogy a belső rend kialakítása és a megfelelő segédletek elkészítése nélkül már nem lehetett benne eligazodni. A levéltár első rendezői a mindenkori jegyzők voltak, akik egy-két Írnokot is alkalmazhattak a munka elvégzésére. Az 1780-as évek elején azonban több levéltárvizsgáló-bizottsági jelentésből is kitűnik, hogy ez a rendezés nem volt sikeres; egy 1783-ban kelt jelentés például megállapitja, hogy a levéltár egyetlen része sem mentes a rendetlenségtől s csak a teljes átrendezés esetén remélhető, hogy a hiányzó iratok előkerülnek és minden irat megtalálható lesz. - Ennek a rendezésnek az emlékét ma már mindössze néhány elavult segédkönyv és az iratokon olvasható régi jelzetek őrzik, a segédletek közül csak a jegyzőkönyvek egy részéhez készült elenchus és annak mutatója használható. Az új rendezés - amely ma is a közgyűlési iratok rendjének az alapja - 1786-ban vette kezdetét és elvégzésére hozzáértő embert alkalmazhatott a vármegye: Széchy Pétert, aki igy megyénk első levéltárosa lett. Széchy munkáját a Helytartótanács utasításainak megfelelően kezdte el: legelőször is kettéválasztotta a közgyűlési iratanyag I785 előtti részét s ezzel létrehozta a két nagy irategyüttest, az Acta politica és az Acta judicialia sorozatot. Az elsőbe a közigazgatási tipusú, a másodikba pedig a jogbiztositó