Seresné Szegőfi Anna (szerk.): Miskolci statutumok 1573-1755 - Borsodi Levéltári Füzetek 13. (Miskolc, 1981)
Bevezetés
XX Helyet kaptak továbbá olyan konkrét és egyedi rendelkezések' is, amelyek tartalmuk alapján nemigen tekinthetők statútumnak, viszont formai jegyeik - cimük, stb, - bizonyossá teszik, hogy a korabeli emberek annak vették azokat. Felvettünk továbbá a gyűjteménybe olyan statútumokat is, amelyeket nem a város hozott, hanem valamelyik föléje rendelt joghatóság, például a vármegye, mivel ezek a rendelkezések csakis a városra vonatkoznak; de éppen igy felvettük azokat is, a- melyeket Miskolc hozott ugyan, de nem a maga, hanem egy joghatósága alá tartozó kisebb közösség: Ládháza lakossága vagy valamelyik céh számár«.. Ezzel szemben nem kíséreltük meg büntető statútumok rekonstruálását például a törvényszéki Ítéletekből. Az anyaggyűjtés azokra a levéltári állagokra terjedt ki, amelyekben a legnagyobb valószínűséggel bukkanhattunk statútumokra: Borsod vármegye és Miskolc város igazgatási tipusú iratanyagát kutattuk. Megvan tehát az esélye annak, hogy például családi levéltárakból vagy valamelyik hatóság iratai közül előkerülnek miskolci statútumok; célunk azonban legelsősorban a levéltárunkban őrzött iratanyag feltárása lehetett. A gyűjtemény tehát csakis ilyen szempontból lehet teljes. Kiadványunk három részből áll. Az első rész időrendben közli a statútumok regesztáit, mégpedig a következő rendszer szerint: sorszám - cim /amelyet a regeszta készítője állapított meg/ — a statutum tartalmi kivonata - levéltári jelzet - annak a kiadványnaka cime, amelyben a statutum nyomtatásban megjelent. A második rész a mutató, amelyben a címszavak a. statútumok sorszámára utalnak. A Harmadik rész pedig egy függelék, amelyben teljes terjedelemben közöljük az érdekesebb statútumokat. Ebben a részben a szövegek átírásánál a Magyar
