Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)

Gyulai Éva: Bisterfeld özvegye, ifj. Zákány Andrásné Stenczel Anna testamentuma - Szendrő, 1666

Ezen felül szőlőkkel is rendelkezett, mégpedig a szintén Kolozs vár­megyében található Alsó- és Felsőhója42, valamint Fenes (Szászfenes, ma: Flore§ti, Románia) szőlőhegyén. A Kolozs megyei birtokok a vég­rendelet szerint Stenczel Anna Erdélyben maradt fivéreire, András és Ferencre szálltak, erről egyébként már Zákány András is megállapo­dott sógoraival erdélyi útján. Stenczel Anna 1666-ban kelt testamentuma fontos művelődéstör­téneti forrás is, nemcsak azért, mert egy nő végrendelete, s ez sokkal ritkább, mint a férfiaké, hanem, mert két férje révén az erdélyi és fel­ső-magyarországi református akadémiai és egyházi, valamint nemesi elit tagja volt. Ennek bizonyítéka magyar nyelvű testamentumának bevezető, hitvallást tartalmazó része, amely irodalmi igénnyel fogal­mazza meg a korabeli protestáns lelkiség és kegyesség legfontosabb hittételeit. Ez természetesen a lejegyzőknek és a végrendelkezés tanú­inak, köztük az egyházi irodalomból is ismert Köleséri Sámuelnek is betudható, akik feltétlenül segíthettek a német anyanyelvű szász származású asszonynak gondolatai formába öntéséhez, ez azonban csak erősíti a Stenczel Anna igényességéről mondottakat. A testamentumnak nem maradt fent eredeti, a tárnák által aláírt és lepecsételt példánya, a Borsod vármegye levéltárában őrzött példány azonban írásmódja alapján mindenképpen korabeli, amelyet feltehe­tően a levéltár számára másoltak még a végrendelkezéssel egy idő­ben, amikor a testamentumot a vármegyének hitelesítésre és pecséte­lésre átadták. A 13 oldalas irat különlegesen szép és gondos írással, feltűnően jó helyesírással készült, az első sort és fejezetek kezdő sza­vait a betűk megnagyításával emelték ki. A végrendelet rendelkező részét a Borsod vármegye jegyzőkönyvébe is bevezették, s erről a 18. században a levéltár aktái számára másolat is készült, amelyet a ren­dezésnél a korabeli másolat mellett helyeztek el.43 A végrendelet valódi forrásértékét azonban Stenczel Anna éksze­rei és ötvöstárgyai felsorolása adja. Az aranyozott ezüst és ezüst edé­nyek feltehetően erdélyi (szász) ötvösmunkák, amelyeket a végrende­let tanúsága szerint igen nehéz volt megőrizni a háborús idők viszon­tagságai között. Az ötvöstárgyak zöme pohár és serleg, de van kanna és palack is, van köztük vésett vadászjelenetet ábrázoló darab, több fedeles serleg és kanna apró plasztikával, fegyveres alakkal vagy 42 Hója = kolozsvári szőlőhegy « B.-A.-Z. m. Lt. IV/A. 501/a 8. köt. 239. skk.., IV/A. 501/c II. I. 3 90

Next

/
Oldalképek
Tartalom