Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)

Bodnár Tamás: Birtokos nemesség Borsod vármegyében. Az Ományi család

így mondta: „Itt is meg lehet az jószágban vitel, mert ez is Borsodban vagyon." Ez utóbbi megjegyzések azt látszanak bizonyítani, hogy a szokásjog szerint a szóbeli birtokadományok, csak akkor voltak törvényesek, ha azok az adott megye területén történtek. Ennek tett eleget Ományi András amikor átment az Eger patak borsodi oldalára. O egyébként a törvényeket jól kellett hogy ismerje, mert 1544-1545-ben66 és 1558-ban67 is Borsod vármegye alispánja volt, korábban pedig a királyi kancellárián tevékenykedett..

Az adomány után a nemesek szétszéledtek. Nádasdi Farkas azonban érdekelt volt a nádasdi birtok ügyében, és ezt mondta Kürty Sebestyénnek: „Ezt én őnekik nem hagyom bírniuk, mert minekünk az jószág ősünktől maradott. Ha Nádasdi Bertalannak holta történnék, ha maradéka nem maradna, énreám szállana az jószág. Az enyim meg azonképpen, ha maradékom nem maradna, reája szállana." Ezt is eszükbe vették, és Nádasdi Farkas, Kürty Sebestyén és Barna János mindjárt elmentek Nádasdi Bertalanhoz, és azt tanácsolták neki, ne hagyja hogy 12 forintért mások bírják a jószágát. Ezt Nádasdi Bertalan meg is fogadta, de mivel pénze nem volt a tanácsadóktól igyekezett kölcsönkérni, de nem tudták kisegíteni. Erre Nádasdi Bertalanná pártaövét vetette zálogba Hethei Mihálynak, aki meg is adta érte a 12 forintot. Az összeget Nádasdi Farkas és Barna János vitték el Ományi Andrásnak: „András uram ím meghoztuk az pénzt, kiért Bárius Istvánnak és Liptay Györgynek akarod adni az Nádasdi Bertalan jószágát."

Ományi hamar Báriusék után küldte Várady Jánost és Balika Bálintot, üzenve velük, hogy „el ne foglalnák, mert énnekem nagy gondot szerzőnek." Ezek viszont hiába beszéltek Báriusékkal, mert ők a jószágot csak elfoglalták. A velük küldött 12 forintot pedig kétfelé osztották, vallotta Fekete Barnabás, aki ekkor Nádasdi Bertalan szolgája volt, és ezt mondták: „Igyuk meg leikéért ez 12 forintot, míg az jószághoz jut."

Nádasdi Bertalanná sírva ment Bárius Istvánhoz: „Miért jó Istenem uram, hogy az mi jószágunkat ingyen foglalátok el tőlünk. Immár ha az uram részét elfoglaltátok, hagytok vala békét az gyermekekének." Bárius erre ezt válaszolta: „Asszonyállat menjél innét, ne vetekedjél velem, mert nem akarom, hogy ezt is megigyátok, mint az többi jószágtokat megivátok."

« OL. NRA. Fs. 819. No. 67.

67 SZEDERKÉNYI Nándor 1890. 213.

34 •