Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)

Dobrik István: Délutáni beszélgetés Dr. Végvári Lajos művészettörténésszel 1989. március 17-én

Museo di Capodimonte-t, mely tulajdonképpen két, sőt három párhuzamos teremsorból áll. Az első teremben azok a remekművek vannak, csodálatosan, hangsúlyozottan tálalva, amelyek a legfontosabbak, amelyeket meg kell nézni, amelyek előtt meg kell állni. Ezután vannak átvezetők, hogy megnézhetjük a kortársakat, sőt még a kortársakból is át lehetett menni mindig egy harmadik párhuzamos szobába, amely tulajdonképpen már a raktári anyag volt.

Nagyon sajnálom azt, hogy a Petró bútorokat nem tudtuk megkapni, mert énnekem életem legnagyobb muzeológiai munkája a „Magyar Otthonok" című kiállítás volt, amelyet 1948 őszén nyitottunk meg. Már előtte is volt egy ilyen kísérletem, az 1848-as jubileumi kiállítás, mely enteriőrökkel, városképekkel, sőt még az óbudai temetőből elhozott síremlékekkel rendeztünk be. Hát erre a Károlyi palota, a mostani Irodalmi Múzeum igen alkalmas volt, magával a meghatározó enteriőrjeivel. Itt is meg lehetett volna próbálkozni hasonlóval, de ehhez már kicsi volt a tér. Hiszen látogató kollegák, akik eljöttek hozzánk, mindig azt mondták, nem lehetett volna az igazgatóságot egy másik részbe telepíteni, hogy az egész emelet a képtár lett volna? De hát tulajdonképpen ez a kiállító helyiség eredetileg nem is képtárnak volt kijelölve, hanem Munkásmozgalmi Múzeumnak, amelyet azonban dokumentumok híján nem lehetet megvalósítani, úgyhogy mi nagyon örültünk képtáriak, hogy megrendezhetjük a kiállítást.

Mennyiben változtatta meg a Petró gyűjtemény múzeumba kerülése a gyűjtési koncepciót? Ahogyan említetted, felerősítette az eredeti elképzeléseidet, de foglalkoztat-e, hogy mára a gyűjtemény összetételében már nyitott az újabb kor felé is. Ezt a mai napig azonban kiállításon prezentálni nem lehetett. A Te kezdeményezéseddel, közvetítéseddel azóta idekerülő további kisebb gyűjtemények, kollekciók, hagyatéki vásárlások mit módosítottak a helyzeten? Hogyan látod jelen pillanatban a gyűjtemény helyzetét?

A Petró gyűjtemény különösképpen nem változtatott a koncepciómon, mert én azzal már sok éven át foglalkoztam. Ennek következtében azt már úgy elképzeltem, hogy hogyan nő majd össze a képtár anyagával. Viszont éppen a Petró gyűjteménynek a befogadásával helyenként szinte bosszantóan előjöttek a hibák. Ezért aztán elkezdtünk gondolkozni azon, hogy például, vegyünk egy jó Szőnyi képet, hogy szerezzünk Gruber Bélát. Vagy akkor amennyire lehetett a minisztériumot rávenni arra, hogy a kortárs művészektől segítsenek

311