Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)

Goda Gertrud: Variációk egy festői témára

sághoz, elfogadta azt műalkotásra érdemesnek, úgy, ahogyan volt! A patak jobb partjára lenyúló házvégek között éppen betorkollik egy vizesárok, a hordalékon megkapaszkodik egy életerős magonc, s biztosak lehetünk abban, hogy a kiosztott ablakok, a megörökített háztetők rendje felér egy fotó dokumentatív hitelességével!

Gimes Lajos (1886-1944) Szinva-part című rézkarca ugyancsak az 1910-20-as években készült és szinte igazolni látszik Szeghalmy precizitását. Pontosan beazonosíthatók itt is az épületek a merészen előrelógó ereszeikkel, amik azután visszacsillannak a zúgó felett ösz- szegyűlt vízen.

A Forgó-hídtól nyugatra tekintve teljesen más jelleget öltött a Szinva partja. Ha az előbbire az emberszerű kifejezés illett, akkor erre a nagyvárosias eleganciára való törekvés. Wittich Andor iparkamarai főtitkár az 1929-ben talán először nevezi meg írásban a „velencei részlet" zengzetes cím alatt az egykori Kálvin utcát, a mai Szinva teraszt (Halmay-Leszih: Miskolc monográfia, 431.). Mellékel is hozzá egy hangulatos fotót, ami szinte fel is jogosít a párhuzamra. A legközelebbi gyalogjaidig úgy folyt a bővizű patak, hogy a partfalat képező erkélyes, ablakos házvégeket csak a víz felől, „gondolák módján" lehetett volna megközelíteni. A napfény ide szinte be sem jutott, s a színek sem érvényesülhettek igazán. A téma grafikus (vagy fotogén) volt, az árnyékos, magas falak és az egymásnak szembe fordított erkélyek igazi miskolci jellegzetességnek számítottak.

Az 1932-ben kiadott Bükk útikönyv (Erdey - Hubay - Vigyázó szerk., Budapest) egységes tusrajz-illusztrációval született. Lux Géza (1910-1945) fiatal építész készítette azokat, kiemelve benne Miskolc jellegzetességeit: az avasi református templomot, a Sötétkaput, és a „Velencei részletet a Szinva partján"(57.). A városról szóló kiadványokban ez idő tájt egyre nagyobb szerepet kap az idegenforgalom. A helyi különlegességek felfedezése és felfedeztetése került az előtérbe akkor is, amikor Miskolci Hét címmel Standhaft József Könyvnyomdái Műintézete 1934-ben megjelentette Emlékalbumát. Ebbe már a „Miskolci Velence" téma művészi grafikája kerül. Fehér József eredeti rajza után közlik, de a reprodukció már színes linómetszetként került sokszorosításra. Az „átiratot" az a Czókoly István készíthette, aki 1936-ban „Miskolci Kirakat" címen megjelent helybéli idegenforgalmi kiadvány tervező grafikusa is lett, s több prospektus illusztrátora volt, mint a szecessziós grafikában is szép eredményeket elérő építész (szerk.: Farkas Sámuel, Ludvig István Könyvnyomdája). Kitűnő bele264