Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)

Petercsák Tivadar: Állattartási adatok a paraszti közbirtokosságok levéltári dokumentumaiban

birtokosságnak, akkor az árát a gazdák adták össze tehenenként kivetett bikapótlás címén.

A bikákat a pásztorházak végében álló bikaólban vagy bikaistállóban helyezték el. Ezek építésmódja, berendezése megegyezett a falubeli istállókéval. Ha két bikát tartottak, strajfával választották el egymástól. A bikákat rendszerint a csordás gondozta, takarmányozta. A téli hónapokban más dolga nem is volt a pásztornak, a Hegyközben a bikagondozás miatt fogadták fel egész évre. Itt ritka volt a bikák egyes gazdáknál történő téli takarmányozása. Felsőregmecen 1911- ben Záneczki Pál helyi lakos 1912. május 10-ig elvállalta a község bikájának gondozását. „Tartozik eleséggel ellátni, sóról gondoskodni és jókarban tartani." Ezért kap az úrbéresektől 220 koronát.32

A közgyűléseken gyakran szereplő téma, hogy valamelyik bika használhatatlanná vált és újat kellett vásárolni. A vásárlás komoly anyagi megterhelést jelentett a közbirtokosságok számára, ezért kölcsön felvételére kényszerültek, vagy a bika árát itt is a tagokra kivetve gyűjtötték össze. Felsőtárkányban 1922-ben úgy döntött a közgyűlés, hogy az akácost árverésen értékesítik, és az így befolyt összegből vásárolnak új bikát. Ez az 1930-as években többször Bajzát Vince elnök dolga volt. Ismerősöktől érdeklődött és megbízható gazdáktól szerezte be az apaállatot. Ha helyben nem akadt megfelelő, távolabbra is elutazott (Arló, Erdőtelek). Az 1920-as években még magyar fajta bikát tartottak, 1931-ben vettek először piros-tarkát.33

Mezőtárkányban az elnök és a gazda feladata volt a bika beszerzése. 1937-ben több kényszervágásra került sor, ezért az új bikák vásárlásához szükséges pénzt a legelőjogonként kivetett 7-7 pengőből próbálták fedezni. 1938 májusában 580 pengőért Zaránkon vettek bikát, amikor két ember számára 4,70 pengő bikavételi napidíjat, két ember részére pedig 4 pengő bikahajtási díjat fizettek ki. A III. számú legeltetési társulat évenként költött a bikaistálló tapasztására és meszelésére (pl. 1930-ban 20 kg, 1931-ben 30 kg meszet vásároltak).34

Noszvajon az 1920-as, '40-es években gyakran foglalkoztak a közgyűléseken, választmányi üléseken az apaállatok költségével. 1927- ben bikavételi költség címén 3 pengő 50 fillért vetettek ki az egy éven felüli szarvasmarhákra. Az új bikák vásárlásával az elnököt és a pénz32 BLM VII-l/c. 80.

33 HML V-230/13.

34 HML IX-217/l/b.

239