Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)
Petercsák Tivadar: Állattartási adatok a paraszti közbirtokosságok levéltári dokumentumaiban
Petercsák Tivadar Állattartási adatok a paraszti közbirtokosságok levéltári dokumentumaiban A magyar falvakban a mindennapi munkavégzés és gazdálkodás természetes kerete évszázadokon át a parasztcsalád volt. Ennek termelőmunkája azonban nem lehetett a többi családtól független, hiszen rendszeresen együtt kellett működnie a faluközösség tagjaival. A paraszti életforma legfontosabb feltétele a mezőgazdálkodásra alkalmas földterület önálló használata, ugyanakkor mind a feudalizmusban, mind a polgári korszakban jellemző a kiegészítő tartozékok, pl. legelők és erdők többé-kevésbé elkülönített kezelése. Ezekkel a - falusi gazdaságokhoz különböző mértékben hozzátartozó - haszonvételekkel kapcsolatban nem a családnak, hanem a faluközösségnek, majd a jobbágyfelszabadítás után az egyes tulajdonosi társulásoknak, gazdasági közösségeknek, összefoglalóan közbirtokosságoknak volt elismert rendelkezési joga.1 A volt úrbéresek közbirtokosságai központi törvények alapján működtek, ugyanakkor az egyes szervezetek állattartásának szabályozását nagyban befolyásolták a helyi viszonyok és a korábbi közösségi, földhasználati hagyományok. A népi állattartás és legelőhasználat témakörben az 1970-es évektől folytatott néprajzi gyűjtés mellett irányult a figyelmem az északmagyarországi levéltárakban és múzeumi adattárakban található írott források, dokumentumok felé. A 19. század végétől megalakuló legelőközösségek alapszabályai, jegyzőkönyvei, legelőrendtartásai, a pásztorok, kovácsok és kerülők bérlevelei, a költségvetési számadások és pénztári naplók, a névjegyzékek és szerződések részletesen tudósítanak az egyes közösségek megalakulási körülményeiről, szervezeti struktúrájáról, gazdálkodásukról és a 20. század közepén bekövetkezett megszűnésükről. A Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nóg- rád Megyei Levéltár gyűjteményeiben a megyei törvényhatóságok és i SZILÁGYI Miklós 2000. 558. 232