Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)

Kapusi Krisztián: Miskolci városrajzolatok 1867-1871

zadokon keresztül fennálló régi épületek átalakítását megparancsolni a városi hatóságnak jogában állna, azt mi belátni nem tudjuk".20 Sérelmezték továbbá, hogy csakis őket sújtja a rendelkezés, az nem vonatkozik a város többi mészárosára. Újból alulmaradt Miskolc vezetése, helyt kellett adjon a fellebbezésnek: a mészárosok változatlan körülmények között árulhattak, ráadásul az utcai standokat is „elfelejtették" leszerelni. Volt viszont a kornak másféle jellemzője is: a nyilvánosság növekvő ereje. A közvélemény ösztökélte fellépésre a hatóságot, hiszen a járdáról leszorított polgárokra robogó szekerek és a vérszagtól motivált kóbor kutyák jelentettek nem elhanyagolható veszélyt. „Tegnap az utcán egy veszett eb több kutyát és egy vidéki embert megmart. Annyi kóborló kutya talán Constantinápolyban sincs, mint városunkban"- írta 1868 tavaszán a hatósági intézkedést követelő hetilap.21 Feltűnt egy év múlva a képviselőtestületnek is, hogy a mészárosok „a szűk Czikó utcán és a Setét kapu mellett még mindig kibocsátva tartják húsáruló helyeik tábláit s ezáltal a járás - kelés akadályoztatik", ezért utasítandó a rendőrség, hogy „az annyi ízben emlegetett mészárszék tábláknak, a mészárszékek körül heverni szokott kutyáknak eltávolítását haladék nélkül foganatba vegye".22 Végre történt is valami, 1869 májusában több standot és utcaközépig nyúló ereszt leszereltettek a mészárosokkal. A bűnbakká tett Mihalo- vics Sándor ezúttal a közvélemény elismerésében részesült: „üdvözöljük a rendőrséget talán első erélyes fellépésénél: vagyis a mészárszék feletti botrányos ereszek eltávolításáért, melyet az illető mészárosok sem maguk jószántából, sem megintés folytán levenni nem akartak. Csak eréllyel előre, s higgye meg a kapitány úr, az elismerés nem fog elmaradni, mert az igazságnak győzni kell, s az erélyért még ellenségei is tisztelni fogják".23

A fenti prófécia nem vált valóra. Mihalovics megunta az igaztala- nul reá kényszerített szerepet és 1869 novemberében lemondott hivataláról. Korábbi hadnagyát, Nagy Boldizsárt nevezték ki a helyére.24

20 B.-A.-Z. M. Lt. IV. 1602/b. 336/1867.

21 Borsod, 1868. április 30.

22 B.-A.-Z. M. Lt. IV. 1601/a. 19/1869.

23 Borsod, 1869. május 20.

24 Megindító sorokkal pályázott - az eredetileg nem rendó'rnek készült - Nagy Boldizsár: „az 1848/49. évi szabadság háborúban, mint utászhadnagy a harc fogytáig a hadsereg soraiban teljesítvén polgári kötelességemet, ezáltal úgy iskolai, mint kitűzött életpályámtól végképp elestem", Id: B.-A.-Z. M. Lt. IV. 1601/b. 153/1869.

218